Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

Utószó

UTÓSZÓ

A vízrajzi tevékenység fejlődése összefügg a gazdasági viszonyok alakulásával, különösen a vízgazdálkodás fejlődésével. Három tipikus szakasz különböztethető meg:

az első szakasz a természetes állapot vízrajzi adatainak gyűjtése és felhasználása;

a második szakasz a vízi művek és műtárgyak tervezéséhez és üzemeltetéséhez szükséges vízrajzi adatokat és információkat is nyújtó vízrajzi munka; a harmadaik szakasz a környezeti hatásokra is kiterjedő vízrajzi tevékenység.

A hazai vízrajzi szolgálatban már a harmadik szakasz problémai és feladatai jelentkeznek.

A kedvezőtlen hatások és folyamatok tapasztalatai nyomán új igények támadnak a vizrajz területén: a vízkészlet, vízjárás, rétegnyomás és egyéb természeti viszonyok egyirányú változásainak feltárása, értékelése és előrejelzése iránti igény, a különböző vízfajták közötti kapcsolatok ismerete iránti igény figyelemmel a szennyeződések terjedésére is; a mennyiségi és minőségi vízmérlegek iránti igény; és általában a folyamatokban és térségekben való gondolkodás igénye.

Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy bár a víz csak egyike a környezeti elemeknek, de egyedülálló sajátossága az, hogy a természet és a társadalmigazdasági tevékenység úgyszólván minden részében jelen van, és épp ezért a vízkörforgás megbonthatatlanul egységes és megszámlálhatatlanul sokarcú közege nemcsak az emberi tevékenység és a víz, hanem az emberi tevékenység és a többi környezeti elem kapcsolatának és hatásrendszerének érzékeny tükre és állapotjellemzője.

A felhasználók ma már elsősorban nem a vízrajzi adatgyűjtés közvetlen eredményeire támaszkodnak, hanem főleg ezeknek az értékeléséből, műszaki hidrológiai módszerekkel történő feldolgozásából levont következtetésekre építenek, ilyen információkat igényelnek. A felhasználók részére közvetlenül szükséges vízrajzi információk képzéséhez egyre többféle és növekvő mennyiségű vízrajzi és környezeti adatot kell figyelembe venni, és ezekből az adatokból — különösen az emberi beavatkozások hatásai folytán — egyre bonyolultabban származtathatók a szükséges információk. Egy-egy vízrajzi elemre vagy elemek szűkebb csoportjára vonatkozó adatsorok közvetlen tapasztalati jellegű, illetve pusztán statisztikai értékelésén túl mind nagyobb jelentőségű a - természetes és mesterséges hatások alatt lévő - hidrológiai folyamatrendszer viselkedésének meghatározott szempontból való matematikai leírása egy-egy térségre vonatkozóan, és a rendszer várható viselkedésének vizsgálata és értékelése a megoldandó gyakorlati probléma szempontjából. A térbeli és időbeli változásokat hidrológiai mo195