Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
Magyarország vízviszonyai árvízmentesítették a Rába mellékét is. A Duna budapesti szakaszán 1871-től kiépítették a rakpartokat, elzárták a Soroksári ágat, amely azóta a Kvassay zsilipen át kap vizet. A Budapest alatti szakaszon 1896-tól folyt egységes középvízi szabályozás. Az árvízvédelmi gátak hossza mintegy 1200 km. Világoskék: Az árvizek alkalmával hosszabb rövidebb ideig vízzel borított területek Sötétebb kék: Állandóan, vagy az év legnagyobb részében víz alatt álló területek Sötétkék: Jelenlegi tavak 3. ábra. A Kárpád-medence vízborította és árvízjárta területei az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt (M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézete. Budapest, 1938, részlet) A Tisza és vízrendszerének XIX. század közepi szabályozása során 114 mederátvágást végeztek, a folyó eredetileg 1213 km-es síksági hosszát 760 km-re csökkentették. Az árvízvédelmi gátak hossza meghaladja a 2700 km-t. Több cm/km-rel növekedett a folyó esése, ami az erózió fokozódásával járt, s ennek következtében egyes helyeken, főleg a duzzasztóművek alvízeinél vagy egyéb mesterséges létesítmények mentén, a medermélyülés már 2 m-t is meghalad. A partok alámosása is sok helyen okoz gondot. Az árvízszintek emelkedése a folyószabályozás első szakaszának befejezése után mind a mai napig tart, mégpedig folyás mentén lefelé növekvő mértékben: Tokaj környékén több mint 1,5 m, Szeged környékén pedig eléri a 4 m szintemelkedést, ami a nagy vízi meder, pontosabban a hullámtér feltöltődése miatt következett be. A legutóbbi árvizek w . egyezetvédelmi és izyazdálkodási Kutató Intézet KHT. KÖNYVTÁRA 17 1453 Budapest, PT: 27. V 2589.
