Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A VÍZRAJZI FELTÁRÁS laszthatók, az utóbbiakra szintén elvégezhetők ezek a vizsgálatok. Más irányú megközelítést jelent, ha az ok-okozati összefüggéseken alapuló modellek által számított és a mért értékek különbségét tekintjük valószínűségi változónak: ha ez valóban fennáll, a maradék-anomáliára vonatkozó statisztikai elemzéseknek helye van. ♦ A hidrometeorológiai viszonyok elemzése A hidrometeorológiai viszonyokat az éghajlat általános jellemzésére támaszkodva a hőmérséklet, napfénytartam, a csapadék és a párolgás részletesebb vizsgálatával kell feltárni. A potenciális párolgáson kívül a tényleges párolgást is elemezni kell. A csapadék időbeni eloszlásának vizsgálatát a következő jellemzőkre kiterjedően kell végezni: évi csapadékösszeg idősora, nyári és téli félév csapadékösszeg idősora, az évszakok csapadékösszeg idősora, 24 órás legnagyobb csapadék, többnapos árhullámot kiváltó nagycsapadékok, csapadékmentes időszakok hossza, hótakarós napok száma, átlagos és maximális hóvastagság és hóvízegyenér- ték. A csapadék területi eloszlásának vizsgálatát a sokévi csapadékösszegekre, a nyári és téli félév sokévi csapadékösszegeire, az évszakok csapadékösszegeire kell legalább elvégezni. A csapadék területi eloszlását izovonalas térképeken kell bemutatni (1. ábra). A csapadékviszonyok alakulásán kívül a lefolyási viszonyok meghatározásához a területi párolgást (evapotranszspirációt) kell vizsgálnunk. Ez a következő elemekből tevődik össze: ET = Ew + En + Es + Esu + Eu + T ahol ET - a területi párolgás (evapotranszspráció) Ew - a szabad vízfelület párolgása En - a hó és jégfelületek párolgása Es - a kopár talaj párolgása Esu - a növények felületének párolgása (intercepció) Eu - az utak, háztetők párolgása T - a növények párologtatása (transzspiráció). Adatgyűjteményekben általában rendelkezésre álló evapotranszspirációs idősorok a következők: 172
