Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
AZ IDŐNKÉNTI VÍZRAJZI FELTÁRÁS a) Az Országos Meteorológiai Szolgálat Agrometeorológiai Osztálya által kidolgozott modellel előállított idősor. E szerint a tényleges területi párolgás, a víz és hófelszíntől eltekintve, a talaj párolgási vízveszteségével azonosítható. b) A Szesztay-fé\e modell alapján előállított idősor. A modell alkalmazásához szükségesek: a csapadék, léghőmérséklet, levegő páranyomás, abszolút és relatív nedvességtartalom adatok. A módszer a talajnedvesség meghatározásának nehézségei miatt a csapadékból számítható ún. elpárologtatható vízkészlet mutatószám használatát javasolja. Amennyiben az adatgyűjtemények a vizsgált vízgyűjtőre nem tartalmaznak használható idősorokat, a feltáró munka során azokat elő kell állítani. Az evapo- transzspirációs idősor előállítására elsőként az Országos Meteorológiai Szolgálat módszere ajánlható (Dunay S.-Posza I.-Varga-Haszonits Z.: Egyszerű módszer a tényleges evapotranszspiráció és a talaj vízkészletének meghatározására 1. A párolgás meteorológiája. Öntözéses gazdálkodás. 1968.), másodsorban pedig a Szesztay-féle módszer (Nováky B. szerk.: Csapadék, párolgás. Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1984.). A két módszer közötti választás elsősorban az adott esetben rendelkezésre álló kiindulási adatoktól függ. A területi párolgás vizsgálatához kapcsolódva a potenciális párolgást (a levegő párologtató képességét) is vizsgálni kell. Ennek mérése párolgásmérő kádak alkalmazása útján történik, ezért fel kell hívni a figyelmet a mérési bizonytalanságokra. A tényleges területi párolgás (evapotranspiráció) idősora csak közvetett úton, számításokkal állítható elő. A párolgási viszonyok jellemzéséhez elsődlegesen a potenciális, valamint a tényleges területi párolgás havi és évi összegeinek idősora szükséges. Az elemzést az évszakokra vonatkozóan is el kell végezni (28. ábra). 4 A felszíni vízviszonyok elemzése A felszíni vizek esetében a lefolyási viszonyokat, azaz a vízfolyások vízhozamának, vízállásának, illetve vízjárásának alakulását kell vizsgálni. Külön kell foglalkozni a vízfolyások meder- és hordalékviszonyaival, a jégjelenségekkel és a vizek minőségével. A holtágak és tavak külön módszerek szerinti elemzést igényelnek. A felszíni vízkivételek, visszavezetések, átvezetések és a tározók adatait a hidrológiai elemzéshez szükséges mértékben figyelembe kell venni. A vízjárást a kis, közepes és nagyvizekre külön kell jellemezni; kisvizpk jellemzése: évi minimális vízállások idősora, a sokévi legkisebb észlelt vízállás, az augusztusi minimális vízállások idősora, a kisvízi vízállások tartóssága, a közepes (átlagos) vizek jellemzése: az évi, tenyészidőszaki, téli félévi, közepes vízállások idősora, és sokévi jellemző átlagos és szélsőértékei, nagy vizek jellemzése: az évi, tenyészidőszaki, téli félévi maximális vízállások idősora, az észlelések kezdete óta megfigyelt legnagyobb vízállás értéke és dátuma, különböző valószínűségű maximális vízállások, az évi maximális vízállások éven belüli gyakorisága. 173
