Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

III. rész. A vízjelzés

A VÍZJELZÉS

25. ábra. Az ágerdőmajori tetőzés előrejelzési segédlete (VITUKI Rt. Országos vízjelző szolgálat, 1972)

Miután egy bizonyos célállomásra meghatároztuk a kétváltozós kapcsolatok sorozatát, az "optimális" előrejelzést az egyes kétváltozós kapcsolatokból nyert előrejelzési értékek megfelelő súlyozásával állíthatjuk elő, azaz

Ha = Pl (1) + P2 Ha (2) + ... + Pn Ha (ti), (3.4)

ahol IPi = 1.

Az összefüggések sokéves alkalmazása során szerzett tapasztalatok szerint legjobb eredményt akkor várhatjuk, ha a súlyozó paraméterek (Pi) értékeit az egyes kétváltozós kapcsolatok megbízhatóságának arányában választjuk ki. Eközben azonban figyelemmel kell lenni az egyes prediktorok közötti esetleges belső kapcsolatokra is.

Az árvízvédelem számára sok esetben legalább olyan fontos — de néha fontosabb — a tetőzés időpontjának, mint a nagyságának az ismerete, ezért a tetőzés nagysága mellett annak várható időpontját is előre kell jelezni. Az összetartozó'tetőzések módszerénél az előrejelzés időelőnye megegyezik a tetőzés levonulásának idejével. A levonulási időt egy folyószakaszon több különböző súlyú és jellegű tényező befolyásolja. Ezek közül legjelentősebb a mederteltségtől való függés, de számottevő hatása lehet a meder állapotának, a vegetáció fejlődésének stb.

160