Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

III. rész. A vízjelzés

A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS

26. ábra. A felsőzsolcai tetőzés előrejelzési segédlete (VITUKI Rt. Országos vízjelző szolgálat, 1972)

Célszerű a levonulási időt ugyanolyan formában és ugyanolyan változókkal előrejelezni, mint azt a tetőzés előrejelzésénél végeztük:

t = f(Hf,Ha,H,... H,j (3.5)

A grafoanalitikus módszer egyik alapvető pontatlansága a grafikus módszerekről általában elmondható szubjektivitásból fakad. Ugyanis a görbe megszerkesztésénél és később az összefüggés használatánál szerepet kap a feladatot végrehajtó személy ta- pasztaltsága, képessége. A koaxiális grafikonok megszerkesztése még tapasztalt előrejelzők részére is komoly feladatot jelent, és sokszor inkább művészet, mint tudományos eljárás. Az előrejelzés várható hibájának a meghatározása a "próbaelőrejelzések" számának növekedésével egyre hosszadalmasabb és mind nagyobb hibával terhelt. Hátránya még a módszernek, hogy minden egyes újabb levonult árhullámot követően az összes korábbi grafikus segédletet át kellene szerkeszteni az adott folyóhálózaton, hogy az új eseményhez igazítsuk a görbéket. Ez a feladat kiterjedt folyórendszer esetében nagyon hosszadalmas lehet. A sokéves árvízi tapasztalat és a megszerkesztett számos grafikus segédlet azt mutatta, hogy a (3.1) függvénykapcsolatról általában közelítőleg feltételezhető a linearitás, azaz a

Ha = A,. Hf+ A2. H2 + A3.H3 + ... + A„. H,„ (3.6)

ahol Aj a modell valós paramétereit jelöli.

161