Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

III. rész. A vízjelzés

A vízrajzi előrejelzés

24. ábra. A kocsordi tetőzés előrejelzési segédlete (VITUKJ Rt. Országos vízjelző szolgálat, 1972.)

Amennyire a vizsgált folyószakasz hidrológiai viszonyai eltérnek az ideálistól, úgy nő a pontok szóródása, és válik szükségessé újabb változók bevonása. Ilyen változók lehetnek a folyószakasz szelvényeiben vagy a mellékfolyókon mért egyidejű vízállások. Ebben az esetben egy összetett mércekapcsolati összefüggés meghatározásáról van szó, amelynek általános formája (3.1) alakú. A (3.1) többváltozós összefüggés külföldön használt bonyolult koaxiális grafikus megoldása helyett célszerű a Szesztay Károly által javasolt megoldást használni. Módszerének lényege, hogy a többváltozós kapcsolatot két független változós kapcsolatok sorozatára bontja, azaz a (3.1) helyett a következő felbontást végzi:

Ha 0) = f(Hfi H,) (3.3)

H„ (2) = f (Hf, H2)

Ha(n) =f(Hf HJ

A (3.3) egyes összefüggései az előrejelzési kapcsolati mező izometrikus vonalainak megszerkesztésével állíthatók elő. Jó példa erre a 26. ábrán bemutatott segédlet, amelyben Ha - a felsőzsolcai tetőző vízállás, Hf - a hosszúrévpusztai tetőző vízállás, Hí - a hosszúrévpusztai és a felsőzsolcai vízállás különbsége a hosszúrévpusztai tetőzéskor.

159