Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
III. rész. A vízjelzés
A vízjelzés falatokat szerzett arra vonatkozóan, hogy hasonló helyzetben mi szokott történni. Ez a személy anélkül, hogy a folyamat fizikai törvényszerűségeit leíró matematikai összefüggések birtokában lenne, csupán a tapasztalatai alapján kialakítja elképzeléseit a folyamat jövőbeni alakulására vonatkozóan. A tapasztalati előrejelzés alapját legtöbbször olyan törvényszerűségeknek a megfigyelése alkotja, amelyek a folyamat fizikájából adódnak és tudományosan igazolhatók is, csak az előrejelző nem képes ezen objektív és igazolható szabályokat megfogalmazni. A tapasztalati előrejelzés, mivel az előrejelző személyétől elválaszthatatlan és az adott esetben megismételhetetlen, nem tekinthető a vízjelzés eszköztára részének. Annál inkább nem, mert amire tapasztalati úton jó előrejelzés készíthető, arra a tudomány eszközeivel objektív, megfelelő pontosságú és megbízhatóságú előrejelzési módszer dolgozató ki. Természetesen ehhez szükség van a hidrológiai előrejelzés kidolgozásában jártas szakemberekre és rengeteg munkára. A vízrajzi előrejelzés területén a legnagyobb várakozással azon eljárások felé fordulunk, amelyek a természetben lezajló folyamatok fizikájának tudományos leírásán, ill. azok matematikai modelljén alapulnak. Vegyük pl. egy vízgyűjtőn lehulló csapadék hatására kialakuló árhullám előrejelzését. Mivel ismerjük a csapadék beszivárgásának, a víz mozgásának törvényszerűségeit a vízgyűjtőn és a mederben, kiszámíthatjuk a kialakuló árhullámot a vízfolyás bármely szelvényében, és mivel ez az árhullám időben később jelentkezik, számításainkat előrejelzésként használhatjuk. Vagy ha ismerjük egy vízfolyás vagy tó vízének hőmérsékletét egy adott szakaszon és az időjárás várható alakulását az elkövetkező napokon, akkor a hőháztartás egyenletét megoldva előrejelezhetjük a víz hőmérsékletét, vagy lehűlés esetében azt, hogy megkezdődik-e a jégképződés az előrejelzett időpontban vagy sem. ♦ Determinisztikus módszerek A determinisztikus előrejelzési módszerek lényegében a folyamat fizikáját írják le, kizárólagos alkalmazásuk elméletileg az egyetlen járható út az előrejelzési feladatok helyes megoldására. Az előrejelzés során azonban vízgyűjtőkkel, vízfolyásokkal, tavakkal, vagyis nagykiterjedésű természeti objektumokkal kell dolgozni, melyeken a lezajló folyamatok annyira különböző feltételek mellett mennek végbe, hogy a determinisztikus modellek alkalmazásához az objektumot végtelen sok részre kellene bontani, s az egyes részekre alkalmazva a determinisztikus előrejelzést, összerakni a folyamat egészét. Ennek gyakorlati megvalósítása során, mind a kezdeti állapotot jellemző részletes adatok hiánya, mind a modellparaméterek meghatározhatatlansága miatt, sok esetben az előrejelzés megoldhatatlanná válik. Ilyen esetekben nem marad más lehetőség, mint elvetni a determinisztikus megoldás keresését, és az előrejelzés sztochasztikus módszeréhez fordulni. 156
