Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
III. rész. A vízjelzés
A VÍZRAJZI előrejelzés 4 Sztochasztikus módszerek Az előrejelzés sztochasztikus módszerei lényegében olyan általános, a folyamatokra vonatkozó idősorok viselkedésének statisztikai törvényszerűségein alapuló módszerek, amelyek nem keresik meg a fizikai folyamatban rejlő ok-okozati kapcsolatot, hanem csupán feltételezve ezt a kapcsolatot, a prediktorok és prediktantok idősorai vagy megfigyelt elemei között matematikai módszerekkel leírható összefüggést állapítanak meg. Sok esetben a prediktorok és a prediktant közötti lineáris kapcsolat formájára tett feltételezéssel keresik azt az összefüggést, amely biztosítja a prediktant legkisebb négyzetes értelemben optimális előrejelzését. A legkisebb négyzetes becslés előnye az, hogy biztosítja a prediktant minimális szórású előrejelzését, amit általában mint feltételt az előrejelzési módszerektől elvárnak. Ebbe az osztályba sorolhatók ugyanennek a feladatnak grafikus megoldásai, amikkel még ma is találkozhatunk az előrejelzési gyakorlatban az összetartozó tetőzések módszerének alkalmazásánál. Ez a megoldás hazánkban az 1960-as években vált közismertté és széles körben alkalmazottá, bár az első előrejelzési segédletek, amelyek kidolgozását a Vízrajzi Osztály Péch József vezetésével már 1886-ban megkezdte, lényegében ugyanezt a megoldást alkalmazták. A módszer szinte egyetemlegesen használható bármely vízrajzi elem előrejelzése esetében, és az árvízi előrejelzések terén az előrejelzési eszköztár mindmáig igen fontos elemét jelenti. E módszer segítségével a nagyobb folyókon a tetőzés magassága igen jól meghatározható egy felsőbb szelvényben már bekövetkezett és megfigyelt árvízi tetőző vízállás vagy vízhozam alapján. Mivel korábban ezt az összefüggést szinte kizárólag a vízmérce-szelvényekben mért tetőző vízállásokra alkalmazták, ezért az összefüggést mércekapcsolati összefüggésnek is nevezik. Megjegyezzük, hogy a megjelölés téves, hiszen mércekapcsolati összefüggésen a közelfekvő vízmércék egyidejű vízállásai közötti kapcsolatot kell érteni, nem pedig a különböző távolságban fekvő vízmércék tetőző vízállásai közötti, de időben eltolt értékei közötti kapcsolatot. Az előrejelzés alapjául szolgáló mennyiségek és az előrejelzendő mennyiség közötti összefüggés könnyen megkereshető, ha azt úgy végezzük el, hogy az összetartozó mennyiségeket megfelelő koordinátarendszerben ábrázoljuk. Amennyiben a pontok elhelyezkedése alapján kijelölhető a kapcsolati vonal (egyenes, görbe) vagy többváltozós esetben felület, amely mintegy kiegyenlíti, ill. súlyvonalát képezi a pontfelhőnek, akkor megtaláltuk azt az összefüggést, amely a prediktant előrejelzésére alkalmas. A módszer bemutatásának érdekében először vegyük számba a vízfolyás valamely szakaszának felső szelvényében bekövetkezett /// tetőzés és az alsó szelvényben észlelt Ha tetőzés közötti kapcsolat befolyásoló tényezőit: a meder teltségét jellemző adatok a /// tetőzés időpontjában és a csatlakozó mellékfolyók vízállása a Hj tetőzés időpontjában. A befolyásoló tényezők a vízfolyás vagy vízrendszer jellegétől függően különböző súllyal érvényesülnek. Megállapítható azonban, hogy egyes esetekben a meder teltségét jellemző adatok részletes és lehetőleg pontos számbavétele az előrejelzés kapcsolat megszerkesztésének kulcskérdése. 157
