Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
III. rész. A vízjelzés
A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS A Duna tavaszi (március-május) lefolyását február végén jelzik előre. Az, hogy mekkora lesz a tavaszi időszakban lefolyó víz mennyisége alapvetően két dologtól függ; Egyrészt attól, hogy mekkora a Duna alpesi vízgyűjtőjén a tél folyamán felgyülemlett hó mennyisége, hiszen ez a március-május időszakban el fog olvadni. Másrészt attól, hogy mekkora lesz a március-május időszakban lehulló csapadékmennyiség. Erre vonatkozóan tulajdonképpen előrejelzéssel kell rendelkeznünk. Ha nincs előrejelzésünk, számolhatunk a sokévi átlagos vagy valamilyen valószínűségű értékkel is, természetesen csökkentve ebben előrejelzésünk pontosságát. Mivel ilyen lehetőségek csak bizonyos vízrajzi elemek esetében és bizonyos vízgyűjtőkön állnak rendelkezésre, a hosszú-távú előrejelzés lehetőségei módszertani felkészültségünktől függetlenül korlátozottak. 2.3. Az előrejelzés módszerei Az előrejelzés célja, az előrejelzés tárgyát alkotó vízrajzi elem, valamint az elérni kívánt időelőny alapvetően meghatározza azokat az előrejelzési módszereket, amelyek alkalmazása sikerrel kecsegtet. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló módszertani eszköztár alapján meghatározhatók azok az előrejelzési célok, folyamatok és időelőnyök, melyekre hatékony megoldás található. Az előrejelzés készítésekor mindig a fizikai folyamatokban meglévő ok-okozati összefüggéseket használjuk fel, függetlenül attól, hogy ehhez milyen (determinisztikus, sztochasztikus) eszközöket alkalmazunk. Az előrejelzési módszerek tárgyalása a hidrológiai szakirodalom igen jelentős fejezetét foglalja el. Hazánkban is sokan foglalkoztak az előrejelzési módszerek fejlesztésével. A hazai, de különösen a külföldi, elsősorban az orosz és angol nyelvű szakirodalom gyakorlatilag kimeríthetetlen forrással szolgál az előrejelzőnek. A Kézikönyv keretében a módszerek azon legfontosabb csoportjait ismertetjük, amelyek alkalmazására a hazai gyakorlatban találunk példákat, s amelyek alkalmazását javasolhatjuk a vízrajzi előrejelzés területén dolgozóknak. Az előrejelzési gyakorlatban alkalmazott előrejelzési eljárásokat alapvetően három csoportba oszthatjuk: tapasztalati eljárás, az előrejelzendő mennyiség (prediktant) és az előrejelzés alapjául szolgáló mennyiségek (prediktorok) közötti fizikai kapcsolaton alapuló, determinisztikus módszerek, az előrejelzendő mennyiség (prediktant) és az előrejelzés alapjául szolgáló mennyiségek (prediktorok) közötti sztochasztikus kapcsolaton alapuló módszerek. 4 Tapasztalati eljárás A legősibb előrejelzési eljárás a tapasztalati eljárás. Tulajdonképpen itt nem objektív és megismételhető eljárásról (módszerről) van szó, hanem arról, hogy egy olyan személy, aki az előrejelzendő folyamat alakulását már többször megfigyelte, tapasz155
