Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
Átmenet szántóföldi mivelésre. Ennek az átalakulásnak úgyszólván még csak a kezdetén vagyunk, de ennek a gazdasági eredménye jóval felül fogja múlni a mivelhető föld szaporításával elért eredményeket. Az 1828. évi összeírásból láttuk, hogy az adófizető lakosok (jobbágyok és zsellérek) a kezükön levő földbirtok értékéhez képest igen nagy állatállománynyal bírtak. Ez azonban nem hogy a belterjes gazdálkodás jele volna, hanem ellenkezőleg egészen gyarló és kezdetleges gazdálkodás volt: a nagy terjedelmű pusztákat potom áron bérbe adták a nagyobb birtokosok, csakhogy valami jövedelmet lássanak belőle és ezeket használta a nép legeltetésre. A belterjesebb mivelési ágakat, még a hol volt is a szárazabb magaslatokon felszántható föld, nem igen kultiválták, mert azzal a csekély munkaerővel, melylyel rendelkeztek, kellett a robotot is leszolgálniok és igy a jobbágy világban egyáltalán nem volt kapós a szántóföld. Kert nem volt több, mint a hol a legcsekélyebb házi szükségletre való megtermett. Az 1853. évi kataszter az egész másfél millió holdas vidékről csak 504 hold kertet jegyzett össze; ez majdnem kizárólag a bihari hegyek lábánál elterülő gyümölcsösökből állott. Csak a jobbágyság megszüntetésével állott be e tekintetben változás. A volt jobbágyok a használatukra birt földeket tulajdonukba kapván, azok jobb kihasználása végett belterjesebb gazdálkodást kezdtek. Azt az igaerőt, melylyel azelőtt a maguk jobbágyi birtokán kívül a majorsági íöldeket is meg kellett munkálniok, kizárólag a saját használatukra fordítván, a nálunk szokásos mivelési módok közt legtöbbet jövedelmező szántóföldi mivelésre adták magukat. Fokozta e törekvést a búzának nagy ára, mely az 50-es években beállott és az e vidéken ugyanakkor megkezdett országút- és vasut-épités, a mi a megszaporodott mezei termés értékesítését lehetővé tette. Ugyancsak az 50-es években az úrbéri rendezés végrehajtásával kezdődött a tagosítás, mi a Körös-Berettyó völgyének 149 községe közül az 1895. év végéig 91 község határában befejeztetett és 8 község területén folyamatban volt. Mindez a körülmény oda hatott, hogy a birtokosság felszántotta, a mit csak lehetett és ettől fogva a gazdálkodás súlypontja a legeltetés helyett mindinkább a szántóföldi mivelésre helyezkedett át, úgy hogy jelenleg az összes osztatlan birtok már nem egészen 120,000 holdra terjed csak, melyen kerekszám 544
