Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
Voltak itt nagy terjedelmű birtokok, melyekből télen és tavaszszal csak egy kis domb állt ki, a többit viz borította. így például a nagyváradi 1. sz. káptalan irázi pusztája, mely Komádi községéhez tartozott, a Körös-szabályozás előtt egészen viz alatt feküdt, csupán a Jákóhalom nevű két holdas domb volt rajta a szárazföld, azon állt a csőszház kis kerttel és udvarral. Határhalomról szó sem volt, hanem csak úgy jelölték a határt, hogy télen a vastagra fagyott jégen 3 öles tölgygerendákat szállítottak a határra s ott a jégen léket vágva, függélyesen belesülyesztették a gerendát és amennyire lehetett, megerősítették. Ez szolgált aztán határjel gyanánt. Még a magasabb fekvésű Mezőtúr, Zsadány, Békés, Gyulavári stb. községek határa is sokat szenvedett az árvíztől s a mi földet fel is szántottak, gyakran elöntötte az ár. Ilyen bizonvtalanságban szenvedvén a gazdálkodás, e vidék a Az ° ártéri birtokok vízrendezés előtt alig foglalkozott földműveléssel, hanem inkább állat- gazdasági értéke, tenyésztéssel. Mily csekély volt akkoriban e birtokok gazdasági értéke, arra nézve elég lesz egy pár jellegzetes adatot felemlítenünk. A dobozi uradalom az Ovártól a szanazugi részig terjedő 4000 kát. holdat egész a hatvanas évek végéig holdankint egy húszasért — vagyis 33fó pengőkrajczárért — adta bérbe a községi lakosoknak, kik ezt az egész birtokot csak kaszálónak és legelőnek használták méneseik, gulyáik és csürhéik számára; juhot nem tartottak.* Az árterület alsó szakaszán a legtöbb birtok ily értéktelen volt a végleges vízrendezés előtt; igy például a nagyváradi káptalan 2747 kát. hold terjedelmű irázi pusztáját még az 1849—1862. évi időszakban is évi 200 pengőforintért adta haszonbérbe Fleiszner László csabai lakosnak, ki úgy iparkodott annyira-mennyire szárazabbá tenni a földeket, hogy kora tavasztól egész nyáron át bivaly vonta csónakokból kaszáltatta a nádat és sást, hogy a víznek gyorsabb lefolyása legyen. Ily potom kis haszonbér mellett a bérlő teljesen szegényen halt meg. A közlekedés is rendkívül nehéz volt. Maga azon Sárrét, melyet a Sebes-Körös és Berettyó vizei képeztek és a melyről Fényes Elek még az 1847. évben azt irja,** hogy 70,000 hold terjedelmű, ily nagy területen lehetetlenné tett minden kocsi-közlekedést, azonkívül a sok folyó, nádas, rendkívül megnehezítette az útépítést. * Vidovszky László intéző ur által rendelkezésünkre bocsájtott közlemények alapján. ** Fényes: Magyarország leírása. Pest, 1847. 11. 379. 1. 531 34*
