Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
Az árterület alsó szakaszán sok helytt a mérföldnyire terjedő' lápokon szilárd talajra se talált az ember, a hova gazdasági épületet lehessen emelni. így például a csökmői »aranyláp« arról volt nevezetes, hogy szénahordáskor a boglyakészités végett reámenő 30—40 munkás este már nem tudott azon helyen kijönni róla, mert napközben a szél az egész úszó lápot másik oldalra hajtotta, a körülötte fekvő emelkedettebb, szárazabb földhöz. A munkások erős, vastag nádcsővel a láp alól élvezhető hideg vizet ittak. A szénatermést a tél folyamán lehetett csak elszállítani szánnal a befagyott jégen. Ily viszonyok közt találta a Körös-Berettyó völgyét az a nagy gazdasági átalakulás, mely az 1848. évi törvények végrehajtásával hazánkban bekövetkezett. * * * a jobbágyság A jobbágyság megszüntetésével a majorsági birtokok elvesz- szüntetésének tették eddigi munkaerejüket és legfőbb jövedelmi forrásukat. A bir- a gazdálkodásra, tokos gazdaközönség azon hazafias kötelesség öntudatával vette át a földtehermentesitési váltságösszeget, hogy ebből az őseitől reá maradt birtokot fel kell szerelnie és a jövedelmezésnek az eddiginél nagyobb fokára kell emelnie. De mig hazánk legnagyobb részében példás buzgalommal megindult az ez irányú tevékenység, sőt földesuraink jelentékeny száma nem is érte be a váltságul kapott összeggel, hanem a szabaddá lett ingatlan jelzálogi megterhelésével is szerzett tőkét a földbirtok felszerelésére és okszerűbb kezelésére: azalatt a Körös-Berettyó völgyén ez a törekvés mindaddig hiábavaló volt, mig a földeket mértföldnyi terjedelemben viz borította és gazdasági épületnek való helyet is alig lehetett rajtok találni. Sőt a mely birtokot magasabb fekvésénél fogva lehetett is gazdaságilag művelni, az árvíz szüntelen veszedelme — mely nemcsak az egy évi termést, hanem az épületeket, állatállományt, gazdasági eszközöket, szóval az egész felszerelést is megsemmisítéssel fenyegette — a közlekedő eszközök hiánya, a rossz értékesítés és az egészben bizonytalan gazdálkodás miatt, mindaddig nem volt érdemes nagyobb befektetéseket tenni rajta, majorokat épiteni, a birtokot felszerelni és a kor megkívánta gazdasághoz kezdeni, mig a vízrendezés végre nincs hajtva. a végleges Ekkor vált csak általánossá a Körös-Berettyó völgy gazdairánti közóhaj. közönsége körében a teljes vízrendezés szüksége iránti közóhaj. 532
