Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
Az árvízveszély és fekvés befolyása a földek használatára. Ily nagy terjedelmű szántóföldeket mutat ki az uradalmi mérnök már a múlt század végén; ilyen miveleti terület még több lehetett tehát a jelen század első felében. Azonban itt szántóföldnek van kimutatva minden, a mit valaha eke járt vagy száraz évben szántani lehetett; csakhogy e területek túlnyomó nagy részét ritka esztendőben lehetett szántani, vetni, még ritkábban aratni; sok területen éveken át viz feküdött és csak nagy ritkán húzódott le róla, sok területet pedig majdnem évről-évre meglátogatott a féléves vagy évszaki árviz, sokat elboritott a gyakori és bőséges vizfakadás. És igy nem volt éppen nagy az a terület, a mit a Körös- Berettyó völgyében a végleges vízrendezés előtt tényleg használni lehetett szántóföldi művelésére. E tekintetben azonban nem voltak egyformák a viszonyok az egész völgy mentén. Az ártér felső szakaszán, a bihari hegyek lábához közel fekvő községek területén, u. m. Ér-Diószeg, Kis-Marja, Bojt, Bedő, Artánd, Szent-János, Szent-András, Barakony, Cséffa, Madarász, Oláh-Homorog, Görbéd határában már e század első felében is túlnyomó volt a szántóföld; még az ebbe a vonalba eső aradmegyei Talpas, Csermő, Gurba, Sikula nevű községek határában is, hol akkoriban a gyér lakosság miatt kevés volt a felszántott terület, aránylag sok szántóföld volt. Vadvizes helyek csak kis terjedelemben fordultak elő és a határnak csak a mélyebb fekvésű részeit hagyták meg kaszálónak, legelőnek vagy erdőnek. Már a völgy közepe táján elterülő községek, u. m. Derecske, Bérettyó-Ujfalu, Berettyó-Szent-Márton, Mező-Peterd, Mező-Keresztes, Gyires, Körösszeg, Szakái, Vizes-Gyán, Ugra, Geszt, Nagy-Szalonta, Vadász, Kerülős, Zaránd határában nem volt oly túlnyomó a szántóföld, azt is gyakran elöntötte az árviz s a területnek azt a nagy részét, melyről szárazabb években lehuzódott a viz, kaszálónak és legelőnek használták. Végül az ártér alsó szakaszán, különösen a Sárrét környékén, Püspök-Ladány, Füzes-Gyarmat, Komádi, Vésztő, Csökmő, Szeghalom, Körös-Ladány, Dévaványa, sőt Nagy-Pél határában is csak a legmagasabban fekvő kis területeket lehetett szántani, a rétek nagy részét is csak szárazabb években lehetett kaszálni vagy legeltetni, azonban rengeteg sok nád termett e vidéken, a minek éppen ezen oknál fogva nem volt értéke. A vizeket még halászatra, csikfogásra használták, a mi szintén csekély jövedelmet hajtott. 530
