Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
A Körös-Berettyó völgy értéktelen volta. és a legeltetésből élvezett jövedelem, a mi szintén nem lehetett valami nagy. Ha tekintetbe veszszük azt a körülményt, hogy akkoriban a termésnek Vu része volt a szokásos haszonbér, vagyis a brutto jövedelemnek kilenczed része volt az a jövedelem,, a mit földjáradéknak tekinthetünk, a többi mind munkabérre, koczkázatra és adóra ment: bízvást azt mondhatjuk, hogy az egész Körös-Berettyó völgye még 180 évvel ezelőtt alig ért valamit. Még az 1723. évben a Körös-Berettyó völgyét csaknem egészen magában foglaló, sőt azon túl is terjedő gyulai uradalmat 37,000 forint örökáron vásárolta meg a kincstártól Harruckern János György birodalmi lovag és udvari kamarai tanácsos. Tíz év múlva is az ő uradalmától körülvett s az ő jobbágyai által művelt, alkalmasint általuk is telkesitett, de az 1723. évi adománylevélben fel nem sorolt pusztákat a magyar királyi kan- czellária csak 36,000 forintra becsülte, de ez utóbbi összeg megfizetését az uralkodó elengedte.* A múlt század elején tehát ennek a nagy területnek nagyon csekély gazdasági értéke volt. Kitűnik ez abból is, hogy Harruckern, ki éles ítélőképességének és józan számításának számos tanujelét adta, e birtok adományozását kérő felségfolyamodásában alternative vagy a békésmegyei fiskális helyeket és helységeket (u. m. Gyula városát, Doboz, Gerla, Csaba, Körös-Ladány, Békés, Gyarmath, Öcsöd, Vésztő, Szentes és Szeghalom helységekkel és a hozzátartozó földekkel) vagy pedig a budai kincstári malmot, mely a mai Császár- és Lukács-fürdő közti területen állott és a melyet e két fürdőt tápláló meleg forrás vize hajtott, és a hozzátartozó kis szőlőkertet kérte, mivel ezek gazdaságilag aktív állapotban voltak és értéküket a fölsorolt Békés, Csongrád és Csanád vármegyékre kiterjedő nagy terület értékével egyenlőnek tekintette. A magyar kamara azonban, melynek e felségfolyamodás véleményadás végett kiadatott, úgy nyilatkozott, hogy a kincstár kevesebbet áldoz a rengeteg birtok átadásával, mint a budai malom adományozásával. Ily csekély volt akkor e földbirtok haszna és becse.** * Dr. Karácsonyi János: Békés vármegye története. Gyula, 1896. I. 420. és köv. 1. ** Ezen érdekes adatokat Eble Gábor jeles Írónk kutatta és dolgozta föl eredeti okmányokból »A Harruckern és Károlyi család« czimü történeti tanulmányában. (Budapest, 1895.) 40. és 41. 1. 524
