Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
7. fejezet
Azok a nemesi családok, melyek a Körös-Berettyó völgyének egyik-másik részéhez ősi jogon igényt tartottak, ebbeli igényüket nagyon lanyhán vagy egyáltalán meg sem kisérlették érvényesíteni. Pedig másutt a magyar földön a birtokpereket a legszívósabb kitartással folytatták a múlt században a jogaikat sértve érző családok. Mindez csak a Körös-Berettyó vidéknek fölötte csekély gazdasági értékéről tanúskodik. A mi haszonhajtó gazdaság ott keletkezett, azt mind fárasztó és költséges telkesítéssel, a vízrendezés nehéz munkájával kellett megszerezni. E végből mindenekelőtt be kellett a lakatlan földet munkabíró néppel telepíteni. A telepítés a XVII. században igen lassan ment. Az volt a közfelfogás, hogy a földesurra nézve nem valami nagy nyereség, ha pusztáit jobbágyokkal telepíti be, mert azok nemcsak a földesurat szolgálják, hanem adót is kell fizetniök és a maguk művelte földből fenn is kell tartani magukat családostól. A gyulai uradalom ura Harruckern János György e tekintetben elismerésre méltó kivétel volt, mert ő a települést kellő szakértelemmel és tömérdek költséggel előmozdította;* a települni szándékozó munkás népet saját költségén birtokára szállította, áradásos esztendőkben a népet kamat nélküli kölcsönökkel, olcsó haszonbérietekkel, építkezésekkel és más adományokkal segítette; községeket alapított, azok közszükségeinek fedezésére nagy terjedelmű földbirtokot adományozott; az egész Békés vármegyét illető tizedet a kamarától megváltotta és oda ajándékozta a jobbágyoknak. Csakis igy lehetett e félelmes vad vidéket oly rövid idő alatt lakhatóvá tenni, benne a küzdelmes földművelést meghonosítani; csakis igy lehetett a sok viszontagságnak kitett telepeseket nehéz időkön át e sanyarú vidéken megtartani, fenmaradásukat lehetővé tenni.** A népesség szaporodásával mindig több és több földet tettek az uradalmak mivelhetővé, melyeket részint jobbágyaiknak osztottak ki, részint bérletileg, részint házilag kezeltek. A múlt század végén és a jelen század első felében legelter* A gróf Károlyi nemzetség levéltárában levő gazdasági számadások tanúsága szerint Harruckern János Ferencz kerekszámban 300,000 frtot, fia báró Harruckern Ferencz Domokos 30,000 frtot költött birtokai betelepitésére. ** Éble Gábor: A Harruckern és a Károlyi család. 40. és 45. 1. Telepítési törekvések. Harruckern tevékenysége. A gazdasági kultúra terjedése. 525
