Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

tengeröbölnek része volt, melynek határai Zimbrótól keletre a Gyalu- Máréig, délre Zöldesig, délkeletre Kis-Halmágyig értek; a Dobrin hegytől délre pedig Alsó-Váczáig s a Körösbánya melletti Lünkéig terjedtek. E 12, illetve 25 kilométer átmérőjű nagy szabálytalan öblöt legnagyobbrészt szarmatakori andezit kitörések és főképen tufáik (vulkáni hamu, iszap s bombák és lapillik elegye), ezekkel egyidejű cerithiumos meszek, valamint pontusi korú agyag, homok, márga és ezeknek elegyeiből képződött lerakodások töltötték ki.

Nagy-Halmágy medenczéjéből egy nevezetes első rendű patak ömlik a Fehér-Körösbe Tisza községnél. E patak már maga is három erős patakból szedődik össze. Az egyik a banyesd-bruszturi, a másik a lungsora-vozsdocs-kis-halmágyi, a harmadik a szirb-kis-halmágyi patak. Mind a három a Bihar magasabb tájain ered s haladtában ritka szépségű, festői völgyeket hasit keresztül, melyekben a szelíd tisztás halmok vad szikla-csoportozatokkal, meredek falakkal és szorosokkal váltakoznak. Ezekhez járulnak még a kisebb leászai, valamint a cohesd-pojenári és végül a tomesdi nagy patak, melynek vize szintén a hegység magasabb északi részéből gyűlik össze.

Ezen a határon túl keletre a Fehér-Körös folyását, kitűzött czélunkhoz képest nem követhetjük. Eredete különben is innen még kissé távolabb van, a Bihar hegység főgerinczének délkeleti lejtőjén, a Gajna tövében, nem igen messze a Kis-Aranyos eredetétől. De szükséges, hogy a hydrografiai kép kiegészítésére megemlítsük azokat a főbb patakokat, melyek a balparton, tehát délfelől a Hegyes- Drócsából érkezve ömlenek a Fehér-Körösbe. A halmágyi öböl déli részén Basszarabassza, Öcs, Ocsisor, Cermura és Tisza községeknél, valamint lejebb a Leásza és Csúcs közötti szorulatban számos kisebb-nagyobb patak ömlik a folyóba, de ezek együtt véve sem oly jelentékenyek, mint a nagy-halmágyi patak. Erősebb patakok táplálják a talács-acsuczai szorulatban, valamint Rosztocsnál és Gura- honcznál; szintén bővebb vizű patak a musztesdi, mely a Drócsa tető környékéről hozza a vizet. Innentől fogva csak a kiszindiai patak (mely a József nádor főherczegről nevezett malomcsatorna vizosztó készüléke fölött ömlik bele) és a buttyini u. n. Bökény- patak mondhatók jelentékenyebbeknek. Buttyintól Boros-Jenőig, mig a völgyből kiér, igen csekély mennyiségű viz gyarapítja a Fehér- Köröst. A Csigér patakot, mely a Hegyes-Drócsa nyugoti részén ered, már a megelőző fejezetben említettük.

27