Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
Megismertetve a Fehér-Körös vizjutalékát Nagy-Halmágy és Boros-Jenő közötti folyásában, áttérhetnénk a további részletek fejtegetésére, ha nem marasztana bennünket a Fehér-Körös völgyének liydrografiai fő nevezetessége, e folyónak szerfelett érdekes, igen sajátságos és tanulságos útja, a melyet nagy mulasztás volna épen e helyen meg nem ismertetni. A Fehér-Körös ugyanis Körösbányától erős kanyargásokban haladva Ny, majd ENy, E,- EK és ismét Ny felé, Gurahonczig háromszor kerüli ki az átmetszésre kinálkozó lágyabb anyagot s háromszor vág magának medret a kemény lávák s tufatorlaszok között, a nélkül hogy útját valamely vetődés vagy repedés előkészítette volna. E nevezetes jelenségre Lóczy már 1877-ben felhívta volt a figyelmet, midőn A Bili a rh egység egy sajátságos völgyed alj érről értekezve* azokat az eseteket tárgyalta, a melyekben a folyó nem a völgyet kitöltő lágy és laza anyagon, hanem a völgyoldalak valamelyikének szilárd sziklatömegén vésett magának medret. Még tüzetesebben foglalkozott az idevágó kérdésekkel A folyóknak, mint geológiai tényezőknek munkája czimü értekezésében,** a rokon jelenségeket ismertetve s okfejtő magyarázatokkal, számos példával és rajzokkal is illusztrálva. A Fehér-Körös utjának és folyásának e látszólagos szeszélyessége a következő helyeken mutatkozik feltűnően. Körösbányától Ny-felé haladva, a Steja és Ternava közötti keskeny és csekély magasságú keresztgátat kerüli el s hirtelen délre kanyarodva, Birtin, Tataresd és Prihodest mellett sokkal hosszabb utat vésett keresztül kemény anyagok között, mint a minőt egyenes irányban kellett volna kivésnie. Innen észak felé Alváczának, majd ENy-ra tartva Öcs, Ocsisor és Juonyesd között ismét kemény andezittufákban halad, a mi itt, más útja nem kínálkozván, elég természetesnek látszik. Meglepő azonban, hogy midőn Jounyesden túl folyvást észak felé és mindig a kemény andezittufák meredek falai tövében haladva kiér a nagyhalmágyi völgytágulatba, a helyett hogy útját egyenesen E- vagy legfölebb kissé ENy-felé folytatva Leásza és Palucsest * Földtani Közlöny, 1877. VII. köt. 181. és köv. 11. ** Magyar mérnök- és építész-egyesület Közlönye, 1881. XV. köt., 375. és köv. 11. 28
