Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

dombcsoport, mint a Boros-Sebes és Kakaró közötti csaknem egészen észak-déli irányú haránt-gát, mint a Krokna, Fényes és Jószáshely körüli dombok és hegyek és innen keletre Csúcsig és tovább Halmágyig mindazon dombok és magaslatok, a melyek a Kodru-Móma eredeti őslejtőjére rátelepedtek. Ezek mind az ifjabb harmadkor képződményei, részint üledékes kőzetek, részint pedig vulkáni kitörések termékei, a mely utóbbiak között a Jószáshely, Válemáre és Guravoj közt emelkedő Mézeshegy, melynek orma háromszögelési fix pontul is szolgál 532 méter absolut magasságra emelkedik.

A Móma, illetőleg a Momucza és a Nagy-Arad koronázta Izoi-gerincz között a hegység orografiai gerincze igen szétdult és szaggatott, a vízválasztó pedig a magas ormokat elhagyva északkeleti és északi irányban erősen a Fekete-Körös felé húzódik. Meglepő, hogy már maga a Móma gerincze sem vízválasztó, mert a Momucza orma (930 m.) és a Móma legmagasabb s legnyugotibb orma (856 m.) között az orografiai gerincz összeesik ugyan a vízválasztó gerinczczel, de ez utóbbitól keletre a vízválasztó lehuzó- dik a Móma északi lejtője tövébe s Kaluger és Kristyor között 462—542 méter absolut magasságban vonul a Gyalu-Máréig.

A Momuczától Ny-ra az első eltolást a zimbrói völgy felső vége indítja meg, mely a Momucza, a Neverlecz (844 m.) és a Vurvu Murgului (826 m.) közötti vizerekkel kezdődvén, e magas ormokról a vízválasztót a restyirátai Ponorás nevű (elszórt vasbányák színterét képező) mélyedésbe nyomja le. Erősebben északra nyomja a vízválasztót Kimp felé a Déznánál kitorkolló Zugó völgynek felső, restyirátai szakasza, mely legyezőszerüen sok ágból szedődik össze s a Zúgó (795 m.) és a Zmida (849 m.) ormokat vágja el a Bamai Magara 880 méter magas csoportjától. De valamennyinél legerősebben északfelé szorítja a vízválasztó gerinczet a monyászai völgy, melynek sokágú felső szakasza a Kölest és Monyásza közötti Arszura (822 m.), a Pankája (997 m.), a GyalUr Maré r(928 m) és a Nagy-Aracl (1114 m.) nyugoti lejtőjén eredő kisebb-nagyobb patakokból szedődik össze. A Punkója és Gyálu-Máre gerincze, mint fentebb már említettük, körülbelül K—Ny-i irányú s a Merisora orom tövében (a Bratkója nevű nagy hegyválli rétnél) az Izoi gerinczbe olvad bele. A Fehér- és a Fekete-Körös között ez a haránt irányú gerincz utolsó vízválasztója a hegységnek.

23