Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
kissé északra Mező-Tur 88 m. és Kun-Szt.-Márton 88 m. — Az Alföld síkja csekély emelkedéssel csaknem a hegység tövéig ér, mert Beél 127 m., a homlok déli széle közelében, Kislaka 125 m., Ökrös 138 m., Kalácsa 130 m. és Bélfenyér, a homlok északi széle előtt 116 m., az Alföld megnevezett nagyobb helységeinél csak 30—50 méterrel fekszenek magasabban. Hegységünknek e homlok-részlete a Fehér-Köröstől a Fekete- Körösig terjed. A Beéltől délkeletre eső Márkaszék községnél kezdődik s felhuzódik északfelé Bélfenyérig harmincz kilométernél hosszabb vonalon, a hol a voltaképeni homloklejtő és a síkság között 3—6 kilométer szélességben fiatal harmadkon képződményekből álló halmos vidék terül el, melynek anyaga reáborul az ősközetek legmélyebb kiágazásaira. Nyűgöt felé tehát a térszín mindinkább ellaposodik s lassankint az Alföld lapályával olvad össze. A dombos vidék 120 — 110 m. abs. magasságtól kezdve mind- inkább emelkedik, mig — miután a harmadkori képződmények lassanként elenyésznek — erősebb emelkedéssel a honfiok-gerincz legmagasabb pontját a bihari Pilist (Pless, Plesa 1114 m.) el nem éri. Ez az emelkedés a déli részen oly hirtelen, hogy például Bél- Örvényestől, melynek templomát 1 73 m. jelzi, a Plesa-ormáig húzott egyenes vonal nem éri el a hét (7) kilométert. Ez a körülmény a homloki lejtő meredekségét és szaggatottságát eléggé kimagyarázza. Leghirtelenebb az emelkedés az 500 és 1000 méteres magasságok között. De mig a déli részen maga a o o o o főgerincz uralkodik, északfelé — a hol a főgerincz magassága jelentékenyen csökken s iránya keletre vonul az előtérben nagy kilátást és remek alföldi panorámát mutató s könnyen elérhető ormok emelkednek. így Nagy-Maros fölött a Grirbi csúcs (602 m.) és ettől északra a Poklusa orom (509 m.), a mely utóbbi erdő- boritottsága miatt kevés kilátást enged ugyan, de magánosán kiemelkedő voltánál fogva, viszonylag csekély magassága ellenére is, szép kúpalakja Gyuláról és Békés-Csabáról is igen tisztán kivehető. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a Beéltől keletre eső Gcilaló-erdö és délkeletre az ugyancsak délkelet-északnyugati irányú Hosszúinál (220—284 m.), mely Káránd és Márkaszék közt erősen megnyúlt félszigetként emelkedik ki a környezetből, hegyszerkezetileg (tektonikailag) ép oly kevéssé tartozik a Kódru-Móma tömegéhez, mint a Káránd-Nyermegy és Boros-Sebes-Dézna közötti lejtő és ___ 22 ___
