Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
(1099 m.) épen Arad és Bihar határán s a már egészen Bihar vármegye területére eső nagyobb Pless (Bihari-Pilis, 1114 m.) ormok kiemelkedtek, lassú, fokozatos csökkenéssel a Fekete-Körös völgyébe ereszkedik alá. A szorosabb értelemben vett Izoi-gerincz kelet- és EK-felé részint meredeken esik le, részint pedig az ezen oldalakon az 1000 métert sok helyütt megközelítő és lassanként szintén a Fehér-Körös völgyéig ereszkedő tetőkkel olvad össze; mig ellenben DNy-felé majd hirtelenebb, majd mérsékeltebb lejtéssel bocsátkozik alá ama széles lejtőre, mely Dézna és Beél között a Fehér-Körös (120—125 m. abs. magasságú) tükre felett csak mintegy 150—200 m. relativ magasságra emelkedve éri el a hirtelen kimagasló Izoi gerincz tövét. Ha a főgerincz tengelye a Merisora oromig kissé inkább ENy-felé tartott, innentől fogva már mindinkább kelet felé hajlik, úgy hogy egészen belemegy az EENy-i irányba, a bihari Pilistől (Pless) kezdve majdnem inkább É felé tartva éri el a Viirvu Balatiest (926 m.), a Magúra (896 m.) és a Rogario ormokat, a honnan sugárszerüen szét ágazva, Ny, ENy, E és EK-felé irányulva bocsátkozik le nyu- gotra a homloki dombos vidékre, északra pedig közvetetlenül a Fekete- Körös völgyébe. Ily alakulat mellett a Kodru-hegység nyugoti lejtője egyszersmind a hegység homlokának nevezhető. Ezen az oldalán ugyanis meglehetős meredeken ereszkedik alá a síkságra; mig ellenben északi része, a Fekete-Körös felé lassanként lejtve, a folyó jobb partján elterülő hegyes-halmos vidékkel olvad össze, miután legészakibb ki- szögellését Sonkolyos és Sólyom között — a Fekete-Körös törte volt keresztül. Nyugotra fordult széles homloka a Kodru-hegységnek egyenesen a nagy magyar Alföldre tekint: szemben látszanak vele nyugati irányban Seprős 100 m., Kis-Jenő 94 m., Gyula 92 m., Békés-Csaba 90 m., Békés 89 m., Mező-Berény 89 m., Szarvas 85 m., s ettől arszura) illeti; Csíki a Bogyessi-nak pedig ismét nem magát az ormot, hanem az alatta délfelé kiálló s magukból temérdek kőomlást és kőfolyást bocsátó kvarczithomokkő-sziklákat nevezik. Midőn e névzavart 1891-ben sikerült kiderítenem, azon évi fölvételeimet ismertető dolgozatomban. (A Kodru-hegység főtömegének jellemzéséhez. M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1891-ről. a 43. lapon) ezt az 1114 m. magas ormot szabatosság okáért (addig is mig a térképeken a javítás megtörténhetik.) Nagy-Arad-nak, az alatta kelet felé elterülő Arszura-mczőn túli, 1016 m. magas, addig névtelen ormot pedig Kis-Arad-nak neveztem el. Innen vettem a gerinczet koronázó s ott hatalmas sziklákban kimagasló kvarczit-homokkő jelzőjét is, nevezvén azt megkülönböztetésül nagy-aradi honiokkö-nek. 21
