Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
4. fejezet
zek és ái?viz elleni védelem. A magyar alföld lakosai közt, különösen a Tisza- és Körösmenti vidékén, ki ne ismerné az árvizet, azon fékevesztett, hatalmas elemet, mely szennyes habjaival minden kultúrának ellensége, nemcsak az anyaföld tápláló erejébe vetett bizodalmát és reményt teszi semmivé, hanem a családnak édes otthonát is; azon hajlékot, melyet egyaránt szegény és gazdag szeretteinek emelt, végpusztulással fenyegeti. »Jön az árvíz!« rémkiáltás fut végig a rónán, a lakosságot életet, vagyontmentő harezra kényszeríti, midőn e vizek medrüket átlépve, gátat törnek s a vihar borzasztó erejével egyesülve, az emberi szorgalom teremtett müveit elnyeléssel fenyegetik. A vészharangok zúgása, a menekülő barmok vad futása, a kétségbeesett lakosság segélykiáltása a legbátrabbak szivét is megremegteti s ha nem sikerül eme fékevesztett árnak gátat vetni, ha hiába való volt az emberi küzdelem, ezen felszabadult hatalmas természeti erők ellen s a tomboló ár birodalmává tette a végtelen rónaságot, a lakosság otthonát, mily látvány tárul szemeink elé! Szennyes habok borítják a síkság termőképes földjeit, megsemmisítve a hozzá fűzött reményeket s hullámsirrá változtatva át az emberek hajlékát, melynek emlékéül a templom tornya felkiáltó jelként meredez a messze-messze távolban az árvíz kiegyenlített tükrével érintkező égboltozat felé. A Körösök völgye gyakran volt ily árvíz pusztulások színhelye, úgy az ármentesités előtti, mint annak teljes befejezéséig eltelt időszakban. 227 15+
