Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
méterre emelkedik, mely mint az itt képződött nyereg ősrégi szilárd pontja felfelé keletre a Nagy-Bihar (Cucurbeta 1849 méter) ormáig folytatódik. A Gyalu-Máre és a Móma között mély depressio mutatkozik. Ezt észak-déli irányban az a vonal jelzi, mely Alsó-Kristyórt (a Fekete-Körös völgyében) és Csúcsot (a Fehér-Körös völgyében) összeköti. Szélessége meghaladja a négy kilométert, mélysége pedig a két határponthoz képest oly feltűnő, hogy legmagasabb pontjait melyek egyszersmind a Fehér- és a Fekete-Körös közötti vízválasztó legalacsonyabb részletét adják — a 462, 483, 542, 547 méter absolut magasságú kóták jelzik. És, ami legnevezetesebb, e mélyedést, mely ma a Móma és a Gyálu-Máre közötti mély vízválasztó nyerget képezi, a két határpont anyagánál igen sokkal fiatalabb és lágyabb képződmények, tudniillik ifjabb harmadkori anyagok, és pedig szarmatakori andezittufák és plioczénkori agyag, homok, apró kavics s ezeknek elegyei töltik ki, amelyek egyrésze — minden lágysága és a vizek hatásának könnyen engedő volta ellenére is — igen erősen megszaggatva és összehasogatva ugyan, de elég tekintélyes mennyiségben máig is megmaradt. Kétségtelenül kitetszik ezekből, hogy a mioczént megelőző korban a Fehér- és a Fekete-Körös völgyét még tág (négy kilométernél szélesebb) tengeri csatorna kötötte össze, melyet csak ama fiatalabb geológiai kor képződményei töltöttek ki és zártak el végképen. Es kétségtelenül kiderül az is, hogy a Kódru-Móma hegység orografiailag már régen, talán már a geológiai középkor derekán külön volt válva a Bihar- hegység tömegétől, illetve nyugoti lejtőjétől s hogy a harmadkor idején teljesen körülzárt szigetként emelkedett ki a tengerből. E rövid körülírás egyszersmind kimagyarázza azt is, hogy miért szabom én a Kodru-Móma határát másképen meg, mint Hunfalvi) János, a ki fentebb idézett nagy müvében* a Gyalu-Márét, a Dobrint s a keletre eső többi ormokat is hozzá sorozta és azt tartotta, hogy a Kódru-Móma eredetileg a Romuna és a Rotundo közötti Feszpedi (helyesen Feszpesz) oromból indulva ki, tart nyugat felé. A régibb geográfiái leírások efféle eltérésein nincs mit csodálkoznunk. Akkori* A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. (Pest, 1864.) II. kőt. 298—301. és 345—347. 1. E sorok Írója szintén több éven át foglalkozott a Kódru-Móma hegység geológiai fölvételével és térképezésével, mind a Fehér- mind a Fekete-Körös völgyére kiterjedve s részben a Hegyes-Drócsa nyugati lejtőjét is belefoglalva. Ide vonatkozó dolgozatai a m. kir. Földtani Intézet 1885-89. és 1891 —96-ról szóló Évi Jelentéseiben közöltettek. — 19 — ‘ 2*
