Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

közbeeső ormaival e hegységben szokatlanul meredeken emelkedik föl a szlatina-madrizestyi hossz völgyidéiből. Ez a harmadik orografiai gerincz, melyet Lóczy az Alföldtől keletre a Maros- és a Fehér-Körös közötti hegységben kimutatott. (Id. h., 1888. évi jelentés 31—32 1.)

A Drócsa teste észak-déli irányban a marosparti Tótvárad és Soborsin s a Fehér-Körös parti Buttyin, Kakaró és Alcsil között legszélesebb. Kiszindia és Alcsil határában ugyanis még kibukkan a hegység alapkőzete (a Miit), de már kelet felé ámbár vannak a Drócsa magasságát megközelítő ormok, mint Talács határában az Erdély csúcs (865 m., Yurvu Arigyeiuluj, a térképeken Aridén), ezek ifjabb kép- ződésüek s nem tartoznak a Drócsa eredeti tömegéhez. F harmadkori kitöltések vulkáni eredetűek (andezitek és andezittufák) s Csúcs, Talács és Nagy-Halmágy között feltornyosodva a Kódru-Móma és a Hegyes-Drócsa keleti részét kapcsolják össze.

A Maros felől Soborsin- és Trojástól tekintve a Drócsa-gerincze alig tűnik fel, minthogy ebben a tömegben a Marostól 11 17 km.

hosszan fokozatosan emelkedik a térszín a Piatra-Alba vonulatáig, melynek tektonikai vonala KEK-felé a diabáz- és kvarczporfir tömegek közt tűnik el. A nagy kiterjedésű mezozoi vulkáni tömegek délkeletre Aradvármegye határán túlterjeszkednek s a régi Arad-, Zaránd- és Hunyadmegye hármas határa közelében emelkedő Gyáhi Pietrósza (695 m.) porfir-tömege, valamint a korbestyi Hálsa (650 m.) a trojási Vurmi Plesuluj (729 m.) a Yuvvu Mihajásza (716 m.) és a háromszögelési pontul szolgáló Carimta (640 m.) adja e diabáz- tömegnek kulmináló csúcsait, egyszersmind a Drócsa-Pietrosza végső keleti tagját képezvén, amelyen túl a Nagy-Halmágytól délre eső csoport közbefogásával az erdélyi Erczhegységgel olvad össze.

Ha egyrészt a hegység nyugoti részén a Hegyes, másrészt pedig keleti részén a Drócsa orografiai haránt szelvényét tekintjük, Ihuifah'y János nagy művében* azzal az állítással találkozunk, hogy »a Drócsa- Hegyes hegység lejtése a Maros völgye felé sokkal meredekebb, mint a Fehér-Körös felé.« Oly félreértés ez, mely a régibb adatok hézagosságára vezetendő vissza s eléggé kimagyarázható a Maros völgy szűk voltából és aradmegyei szakaszának szorosaiból. Lóczy Fajos ugyanis a Maros- és a Fehér-Körös közötti hegyvidék geológiai térképezése alkalmával részletes adatokkal és körülményes magyaráza* A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. II. köt. 248. 1.

16