Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
tokkal mutatta ki, hogy ép ellenkezőleg áll a dolog; ugyanis, hogy a Hegyes éjszaki (Fehér-Körös völgyi) oldala sokkal meredekebb esésű a délinél (a marosvölgyinél). Értekezéséhez mellékelt rajza, mely a Hegyes orografiai harántszelvényét mutatja be, e körmönfont magyarázatot meglepően illusztrálja. Hozzáteszi egyszersmind, amint a fentebb már előadottakból következtethetjük is, hogy a Drócsa hegyen keresztül vont észak-déli irányú szelvény szintén ugyanezt a bizonyságot szolgáltatná. Minthogy a Maros-völgyének jellemzése nem tartozik jelen feladatunk körébe, a Fehér-Körössel való kapcsolatosság okáért csupán a következőket kell még Lóczi/ fentebb idézett dolgozatából ide csatolnunk. »A Hegyes nagyobb környéke egy elég jól körül irt orografiai tömegnek vehető, melyről a Maros és a Fehér-Körös, illetőleg ennek Csiger (Csik-ér) nevű mellék folyójának, valamint az Alföld ide szögélő részén levő belvizeknek tápláló patakjai erednek. A Marosba Paulis és Berzova közt hat első rendű patak szállítja róla a vizet (a kladovai, a solymosi és a milovai patak, a konopi fő- és határpatak s a berzovai nagy patak). Ezek és a közéjük eső másod- és harmadrendű patak-völgyek mind merőlegesen torkollanak a Marosvölgyébe.« Éjszakra a Csiger gyűjti össze a Hegyes vizeit. Benn a hegységben a felső patakok vizeit három főág, a ternovai, a duúdi és a tauczi gyűjti össze s e három ág a ternova-silingyiai negyedkori medenczében sugarasan int össze az igy hirtelen megerősödő Csigerbe, mely Kurtakértől körülbelül északnyugat-felé haladva Szöllős- Csigerelnél éri el a József-nádor malomcsatornát s azon átcsapva még csak Zaránd alatt a harkályi hídnál szakad bele a Fehér- Körösbe. Ezek után a Maros-völgy részletezését elhagyva, csupán a hegység jelleméből vont végső következtetést kell ide igtatnunk, melyet Lóczy ezekkel a szavakkal fejez ki: »A Maros és a Fehér-Körös közötti hegyvidéknek aradmegyei része, orografiai és tektonikai szempontból ítélve, egy diagonalis sasbércz (Diagonalhorst). Benne a vízválasztó gerincz az ő nyugat-keleti átalános irányával nem esik össze, sem a hegység zömét alkotó réteges kőzetek csapásával, sem pedig a hegységben felismert orografiai magasság-vonalak irányával. Ez utóbbiak egybevágóan a réteg csapással és a réteges képződmények nyugat-délnyugati—kelet-éj szakkeleti elnyulásaival a vízválasztó 2 /EDGAZftP A 17
