Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
2. fejezet
Körös-Berettyó völgyére. A Berettyón túl terjedő vidék nem volt ugyan török hódoltság, de helyzete még rosszabb volt, mint a török uralom alatt levő területeknek; mert a török a végeken volt legpusztitóbb, hogy a megrohanástól biztosítsa magát s nem is volt oka arra, hogy kímélje a rá nézve teljesen idegen, sőt ellenségnek tekintett népet. Egyik község a másik után pusztult el, a lakosok nagy része elhagyta otthonát, hol már a jólét, az anyagi és szellemi elő- haladás oly szép fejlődésnek indult. A töröknek legelső gondja volt, hogy eltörölje a magyar állam jellegét azon a földön, hol úrrá lett. A Körös-Berettyó völgyét török rendszer szerint katonai kerületekre osztotta fel. Két szandzsákságot alakított e vidékből a vármegyei határok megsemmisitésével. Egyik volt a gyulai, másik a Hármas-Körös és Sebes-Körös vidéke, mely utóbbi nem volt önálló szándzsákság, hanem a szolnokinak alkotó része. A gyulai szandzsáksághoz az aradi hódoltságból is csatoltatott a Fehér-Körös környékén levő vidék. Sajátságos helyzet uralkodott a török hódoltságokban. A nép nem adta fel ősi szokásait s daczára a török zsarnoki önkényének, ragaszkodott intézményeihez. A török ezt nem nagyon bánta, csak adóit, követeléseit pontosan fizessék, rendelkezéseit teljesítsék. Sőt eltűrte kezdetben a községek hatósági tevékenységét is, később pedig a községeket fejleszteni, istápolni is igyekezett, mert amint meggyökeresedni kezdett hatalma, szüksége volt a községi szolgálatokra. Maga a török is megdöbbent, midőn látta a községek elpusztulását, elnéptelenedését s tapasztalta, hogy úgy a földmivelési, mint szolgálati szükségleteinél, nincs rendelkezésére felhasználható munkaerő: ennélfogva igyekezett a régi lakosokat visszaédesgetni, sőt uj lakosokat is telepíteni. Ily viszonyok közt némi fellendülést nyert a Körös-Berettyó völgyében az uj élet. A községek megnépesedtek, s a lakosság különösen 1658. évig elég tűrhető állapotok közt élt s a legtöbb községben a jóllét némi jelenségei is kezdtek feltűnni. Ezen állapot azonban nem sokáig tartott. 1658. évben a törökök rémitő pusztítást vittek véghez a Sárréten. Teljesen tönkre tették mindazt, mit néhány év nyugalmas munkássága teremtett. 177 12
