Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
2. fejezet
De a Körös-Berettyó völgyének derék népe, mintha csak arra lett volna teremtve, hogy a romokat eltüntesse s újra és újra alkosson csakhamar munkához látott s a pusztulás helyén ismét életet teremtett. Ne képzeljük azonban, hogy az uj élet valami mozgalmas, élénk volt, hogy az újra alkotott községekben a fejlődöttebb igényeknek távolról is megfelelő viszonyok lettek volna! Ha az egyes községekre kivetett adókat tekintjük, melyek a lakosok száma után voltak kiróva, arról kell meggyőződnünk, hogy a Körös-Berettyó völgyében 1685. évben létezett 35 község lakosainak száma nem haladta meg az 5 ezret. Képzelhetjük e csekély népesség mellett a rendkívül nagy kiterjedésű pusztákat, a végnélküli mocsarakat, ingoványos területeket, nádasokat, melyek a hajdan részben már mezőgazdasági művelés alá vett területeket újból ellepték. Egy-egy emelkedettebb helyen csoportosult nehány család, ezek félig földbe vájva, náddal, sással körül rakva és befedve, készítettek maguknak lakhelyet. Kő, vagy átalában szilárdabb anyagból emelt épülete csak a töröknek volt. Ez a templomok, régi középületek szilárd anyagait elhordatta a várak, erődítések, imaházak és fürdők fölépítésére. A magyar földesurnak az egész Körös-Berettyó völgyében hire sem volt, de igényeiket a földhöz, községekhez fenntartották, sőt el-elküldték tisztjeiket, megbízottaikat a jobbágyi tartozások beszedésére; s rendszerint megalkudtak a községgel bizonyos összegű vált- ság pénzre, melyért a községi lakosok tetszésük szerint ott törhették fel szántás alá a mezőt, hol akarták, s annyi jószágot legeltethettek, hizlalhattak, amennyit tudtak Ez a nagy szabadság nem is volt a nép gyarapodására hátrányos; különösen a marha-tenyésztés kezdett lendületet nyerni a szabad, nagy kiterjedésű mezők felhasználása által, de a földmivelés sem volt teljesen elhanyagolva. Termeltek a lakosok búzát, árpát, zabot, kivált pedig kölest, melyet a török jó áron vett meg.* Fontos mezőgazdasági eseménynek tekinthető e korból, hogy a török megkezdte a kukoricza-termelést ** s a lakosság is, miután csakhamar élénk kereslet tárgya lett, nagy kedvvel látott az uj termény termeléséhez. * Békésm. rég. egylet évk. VII. 140—141. 1. ** Ugyanott IX. 75. 1. — 178
