Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
2. fejezet
gyének, közvetlenül a török uralom előtt nem lehetett több 20 ezer lakosánál. A legnépesebb helyek voltak Békés 515, Gyula 200, Décse 1/0, Szénás 138, Mező-Megyer 119, Gerendás 112, Kondoros 103, Szt.- Tornya, Csaba 99, Füzes-Gyarmat 82, Endrőd 70, Ölyved 70, Mező- Berény 68, Gerla 67, Gyűr 67, Halásztelek 64, Donát 62, Alsó- Doboz 60, Vésztő 60 családdal s mint kisebb népességű községek vannak feljegyezve ezeken kívül Ajtós, Apácza, Bélmegyer, Bucsa, Csabacsüd 55, Csákó, Hegyes, Csarna, Csatár, Csejt, Csorvás 54 családdal. Dancsháza, Dánfok, Déter 44, Edeles 30, Ege 50, Fábián-Sebestyén 33, Fás 33, Félhalom 33, Felső-Doboz, Gyoma, Kamut 40, Káka, Kígyós 51, Királyság 49, Környe, K.-Szt.- Miklós, K.-Tarcsa, Mágor, Méhes, Mező-Szt.-Miklós, Muruly, Nagy- Telek, Nagy-Harang, Nemeskereki, Némethi, Orosháza, Pázmány, Póhalom, Püski, Remeteháza, Sima, Simasziget, Sopron, Szánná, Szarvas 56, Szt.-András, Szt.-Tornya, Tölgy, Vári, Verebes, Veres- egyháza, Vészé. Láthatjuk ezen adatokból, hogy a Körös-közben a XIII—XIV. századok folyamán sok község volt; mely körülmény az átalában jobbágy lakosság megélhetését elég könnyűvé tette s a gazdasági tevékenység kifejtésére is előnyösen hatott. Lássuk a közgazdászati élet nyilvánulásait. Adataink érdekes színben tüntetik fel Békés vármegye közgazdasági helyzetét s megérdemlik figyelmüket. A földmivelés a XIII. század második szakában kezd némi lendületet nyerni, habár még a magtermelés igen szűk határok között mozog. A némi rendszerrel folytatott földmivelés első nyomaira csak a XIV. század végén találunk.* A nagy birtokosok még alig fordítanak gondot nagy kiterjedésű birtokaik gazdasági művelésére, terményszükségleteiket átalában a jobbágyoktól beszedett kilenczeddel fedezik. A földmivelést tehát e korszak kezdetén a jobbágyok gyakorolták, s ezek mellett találunk kevés kisbirtokos nemesre is, kik néhol a saját birtokukon, de leginkább földesúri birtokokon gazdálkodnak, de oly kevés a számuk, hogy még fel sem tűnnek összevéve sem. * B. o. I. II. 55. 170
