Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

Felhozza a inult század második harmadától fogva a jelen időkig nyilvánult véleményeket, amelyekből kitetszik, hogy mindenkor voltak, akik e halmokat mesterségeseknek és mások, akik természeteseknek tartották. Szabó azt óhajtja vala elérni, hogy ezentúl a hisztorikusok és az archaeologusok ne pusztán az alakok szerint nevezzék a halmot sir- vagy kunhalomnak, hanem vizsgálják meg a földtani szerkezetet is.

Szól ezek után a halmok képződése módjáról, kijelentve, hogy azok az ő véleménye szerint zátonyszerü képződmények és azon édesvízi tó fenekén jöttek létre, mely a lösz lerakodása után töltötte ki a nagy magyar medenczét. Keletkezésöket tekintve, fokozatosan jöttek létre s ez a mellett szól, hogy soká tartott a képződésök folyamát kisérő geológiai időszak is, melyet azon nagy édesvízi tó lecsapolódása időszakának lehet nevezni.

A természetes és a mesterséges halmok közötti különbséget Szabó a következőképen összefoglalva jellemzi:

»1. A természetes halom összefüggést mutat környezetével: a mely rétegek alkotják a lapályt, ugyanazok s ugyanazon sorrendben találhatók a természetes halmokban. A mesterségesnél ilyen össze- függésről szó sincs, összefügg a természetes halom még annyiból is, hogy negyedkori s ritkán ó-árvizi (ó-alluviális) alapon emelkedik. A mesterségeseket emelhették bármily földtani képlet alkotta téren. Végre a negyedkori lejtő felső részén természetes halom nem képződött, de mesterségest találhatni ott is.«

»2. A természetes halmok között vannak olyanok, melyeknek az anyaga nagyobb vagy kiseb összeállást mutat, épen úgy, mint az emberhányta halmokban. De van egy ismertető jel, mely a természetest a mesterségestől lényegesen megkülönbözteti, s ez az eleven föld azon élesen kifejezett sajátsága, melyet minden földmi- velő ember azonnal érez, ha ásóját a talajba nyomja. Ezzel ellentétben a hányt földhöz bizonyos lazaság elévülhetetlen ismertető jelül tapad, azt évezredek sem kezdik legkevésbbé sem elenyésztetni. Az eleven löld ezt a sajátságot egészen eltérő körülmények között vette fel: a halomképző homok- és agyagrészek ugyanis viztakaró allatt rakódtak egymásra, szem szemhez ért közvetlenül, sőt a viz eltávolodása után erősen összetapadtak; mig ellenben a mesterségesekben e földszemek közt levegő maradt, mely az összeállási erőnek egy a levegőn legyőzhetlen akadályt gördít a megszilárdulásra.«

128