Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
helyét más faj (a Vivipara Böckhi) foglalja el, mely a szlavóniai levantei rétegek faunájából összeállított alaksorok legfelsőbb tagjaihoz csatlakozik: valószínűnek látszik, hogy az Alföld zárt meden- czéjében a levantei idő még tovább tartott, mint Szlavóniában s itt még tovább képződtek a rétegek, mikor ott már a viz lefutott és a tófenék száraz lett. E mellett a feltevés mellett bizonyít különben az is, hogy Szlavóniában a levantei korú képződmény élesen elválik a diluviumtól, nálunk pedig egyik a másikba lassanként átmegy. A levantei korú terjedelmes szárazföldi tó lassanként elapadt, s helyét a diluviumban a folyók ártéri mocsarai foglalták el, amelyeket csak a modern kultúra csapolt le. * Végül még a fentebb, a 118. lapon már érintett őrhalmok kérdését óhajtjuk röviden megismertetni. Az Alföldnek e sajátságos képződményeivel senki sem foglalkozott oly gyakran és oly behatóan, mint dr. Szabó József a nemrég elhunyt jeles geológus és egyetemi tanár. Nehány dolgozatában ismét és ismét visszatért reájok, többször azt a benyomást ébresztve az olvasóban, hogy a kérdés lényegét végleg eldöntötte.* Úgy látszik azonban, hogy az átalánositás ebben az esetben sem lehetséges, s hogy mégsem minden őrhalom merőben geológiai emlék, amint dr. Szabó József fentebb idézett véleményében legrégebben kifejezi, hanem hogy ha valószínűnek látszik is, miként az őrhalmok egyrészét a vízáramlások munkája hozta létre, más részök kétségtelenül emberi kéznek a müve. * Szabó József a Békés- és Csanádmegyében megfigyelt őrhalmok kérdésével legelőször a magyar tudományos Akadémiában mondott székfoglaló beszédében foglalkozott tüzetesen. Ez a Csengery-féle »Budapesti Szemle« 1859. évi 6-ik füzetében jelent meg. — 1860-ban a m. tud. Akadémia ünnepélyes közgyűlésén *A magyar Alföld alakulása földtani tekintetben* czimü előadást tartott, melyben szintén érinti az őrhalmok kérdését. (M. tud. Akadémia Évkönyvei. X. köt. 47. 1.) 1861-ben »Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése« czimü, a magyar Gazdasági Egyesület megbízásából készült müvének első füzetében »Békés- és Csanáil megye* leírásában (több nem is jelent meg) a 13 14. lapon tárgyalja az őrhalmokat. 1862-ben »Egy kontinentális emelkedés és süllyedésről Európa délkeleti részén* értekezett a m. tud. Akadémia közülésén (M. tud. Akadémiai Évkönyvek X. köt. 6 darab) s ebben szintén tüzetesen fejtegeti az őrhalmok keletkezésének feltételeit és természetét. - 1867-ben ismét erről a kérdésről értekezett az Akadémiában »A történelmi és a geológiai halmokról* czimü dolgozatában. Kivonata a m. tud. Akadémia Értesítőjében. I. évfolyam. 1867., 188—189. 11. — Legutolsó közleménye erről a kérdésről: Vjabb kutatásainak eredményei a halmok körül*. M. tud. Akadémia Értesítője (úgynevezett legújabb folyam). II. évf. 1868., a 195 — 198. lapokon. 126
