Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
legalsó, t. i. a vizet szolgáltató, tekintélyes vastagságú homokréteg felső határát. Méltán feltűnő a diluviális korú lerakodások e tetemes vastagsága, mely még azon körülmények közt is, hogy alsó határát nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, a 100 m.-t jóval meghaladja. Ez a tetemes vastagság arra vall, hogy az Alföld altalaja a diluviális korban is erősen sülyedt. De mindennek ellenére e korban az Alföld nagy medenczéje még sem volt szárazföldi tó, hanem a folyamrendszer már ki volt fejlődve. Erről tesznek tanúságot a rétegekben eltemetett szerves maradványok, s azok a lencse- alakú képződmények, a melyek a folyam ártéri üledékeinek sajátságai és a melyek különösen akkor feltűnők, ha a csongrádmegyei artézi kutak szelvényeit rajzlapon összeállítjuk. A folyók ártereit kisérő mocsarak üledéke az a rétegsorozat, mely a diluviális korban itt képződött. A diluvium alatt a piloczén kornak az a legfiatalabb üledéke van, a melyet a geológia levantei emelet néven ismer. Erre vallanak legalább az e rétegekből napfényre került szerves maradványok Szentesen az e korú fossziliák a 221, Hódmező-Vásárhelyen a 215, Szegeden pedig a 140 m.-nél mélyebb rétegekben vannak eltemetve, azaz a levantei emelet üledéke minden kétséget kizárólag e mély ségekben kezdődik. Hogy a levantei üledék szintén részt vesz az Alföld altalajának összetételében, azt a szentesi artézi kút adatainak feldolgozása óta már biztosan tudjuk, s ezzel e kutak igen fontos adattal szaporították az Alföld altalajának megismerését. Az a vastag homokréteg, a melyből artézi kutjaink vizöket kapják, arra vall, hogy itt a levantei korban hatalmas belföldi tó terült el, de kellett lenni benne fás szigeteknek is, a melyeknek fája lignit alakban szintén megvan, a hol a hód tanyáját felütötte. A hódnak ugyanis, mely hazánkban a mioczénkortól egész napjainkig élt, a szeged városi artézi kutból, 252 m. mélységből, egy szép állkapocs töredéke került elő. A levantei kort legelőször Szlavóniából ismertük meg, a hol számos emeletre osztható. Az alföld altalajának összetételében részt vevő levantei korú üledék azonban ezeknek egyikével sem pár- huzamositható. Az artézi kutakból kikerült fossziliák közt van ugyan több olyan alak is, a mely a szlavóniai legfelsőbb szintből ismeretes, de mert hiányzik az e legfelsőbb szintet jellemző Vivipara faj, s 125
