Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
A szentesi, a szegedi és a hódmezé'-vásárhelyi artézi kutak adataiból most már tudjuk, hogy az Alföld altalajának az a körülbelül 50 km. hosszú része, a melyet a szóban forgó öt artézi kút feltárt, agyag, homokos agyag, agyagos homok és homok váltakozó rétegeiből áll, és pedig a felső részben az agyag, az alsóbb részben a homok a túlnyomó. A fúrás menetét követve, legfelül sárga lösz-szerű márgás agyaggal s agyagos homokkal találkozunk, a mely Szentesen 17'57, Hó dmező-Vásárhelyen 113—12'8 m., Szegeden pedig 12-2—löm. vastag s folyóvizeinkben most is élő fajok csigaházait és kagyló-tek- nőit tartalmazza s ezért e réteget a Tisza jelenkori üledékének (alluviumnak) tartja. E mellett szól különben az is, hogy mind a három város a Tisza árterén fekszik. De e rétegek ujkorisága mellett bizonyít az is, hogy hasonló anyagot talált az Alibunári és llláncsai mocsarak még nem olyan régen vizboritotta fenekén is. E legfelső alluviális réteg alatt a dilurium üledéke következik. Javarészében kékes szinti agyag, homokos agyag, vagy agyagos rétegek uralkodnak. Egyes rétegeiből csigaházak és kagylóteknők szintén kerültek napfényre, a melynek legtöbbje azonban fajilag különbözik a legfelsőbbektől úgy, hogy e rétegek geológiai kora iránt nincs kétség. A diluviális üledék felső határa éles és határozott, ellenben az alsó határról ezt nem mondhatjuk, mivel a rétegek kőzettani minősége semmiben sem változott, s azt tapasztaljuk, hogy a diluviumból a neogénbe való átmenet itt is folytonos és észrevehetetlen, úgy, hogy a fenforgó körülmények között a két képződmény közt a pontos határt megvonni lehetetlen. Csak annyi bizonyos, hogy Szentesen a 177’43—18T96 m. mélységben feltárt réteg még diluviális korú szerves maradványokat tartalmaz, itt tehát a diluvium határa a 184. m.-nél mélyebben van; ellenben Szegeden a magyar államvasutak pályaudvari kútjának 140—147 m.-ből már plioczénkoru szerves maradványok kerültek napfényre, ott tehát a diluvium alsó határa magasabban van; vagyis más szóval: az Alföldnek azon a körülbelül 50 km. hosszú részén, melynek két végpontjában Szentes és Szeged, közben pedig Hódmező-Yásárhely fekszik, a diluvium alatt lévő plioczénkoru rétegek észak felé lejtenek. Ez nem épen váratlan, mivel Szeged közelebb van a széléhez, mint Szentes. Feltűnő ez az észak-felé lejtés akkor is, ha a három város artézi kutjainak profilját rajzlapon összefoglaljuk, s megvonjuk a 124
