Liebe Pál (szerk.): Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése (Budapest, 1994)
3. Összefoglalás
3. OSSZEFOGLALAS A hidrometeorológiai viszonyok értékelésekor megállapítottuk, hogy a csapadék évi összegei az 1980-as évtized átlagában a megelőző három évtizedhez viszonyítva 10%-kal csökkentek. Ez 60 mm/évnek felel meg. A területi párolgás időbeli alakulásának vizsgálata még nem tekinthető befejezettnek, de adataink szerint valószínű, hogy a csapadék és a párolgás különbsége ez utóbbi években zérusra csökkent, vagyis a lefolyó, valamint a beszivárgó víz mennyisége az utóbbi években gyakorlatilag zérus volt. A karsztos és az egyéb hegyvidéki területeken a beszivárgás mértékének csökkenése nem volt ilyen nagy: az 1980-as években az előző három évtized átlagához viszonyítva csak mintegy 15%-os. A megmaradt karsztos beszivárgás a hasonló mértékű egyéb hegyvidéki beszivárgással együtt az ország egész területére elosztva azonban nem javítja lényegesen azt az említett helyzetet, amely szerint a lefolyás és a beszivárgás együttes értéke a korábbi évtizedek átlagához viszonyítva jelentéktelen. A főképpen síkvidéki területeket sújtó aszályok is azt a megállapítást támasztják alá, amely szerint a lefolyás és a beszivárgás ezeken a területeken minimálisra csökkent. Az említetteket alátámasztja a felszíni vizek mennyiségi vizsgálata s azon belül az ország területéről származó lefolyás elemzése is. Az 1960 és 1980 közötti időszakban az ország területéről átlagosan 170 m3/s folyt le. Ez 60 mm/évnek felel meg, vagyis éppen annyinak, mint amennyi a csapadék és a területi párolgás különbsége abban az időszakban volt. A felszíni lefolyás a felszín alatti lefolyást és a beszivárgást is tartalmazta, hiszen az ország határain a felszín alatt lényeges vízforgalom nem volt. Az 1980 utáni lefolyási adatok azt mutatják, hogy az ország területéről származó felszíni lefolyás mértéke alig haladja meg a felszín alól kitermelt vízmennyiségnek azt a részét, amelyet tisztított vagy tisztítatlan szennyvíz alakjában a vízfolyásokba vezetnek. (Az 1992. évi vízmérlegadatok szerint ez 35 m3/s, amelyet 3,5 m3/s bányavíz bevezetés is növel.) Figyelembe kell azonban venni, hogy ennek a vízmennyiségnek egy része (mintegy 20 m3/s) a partiszűrésű vizekből származik, amelyek közvetlenül a vízfolyásokból pótlódnak, azok készletét csökkentve. Ha ezt számításba vészük, akkor eredményül azt kapjuk, hogy a szenny- és egyéb vizeknek az a része, amelyet a vízfolyásokba vezetnek, de nem a parti szűrésű vizekből származnak, mintegy 20 m3/s. Az országból ennyivel több víznek kell kifolynia, minta külföldről érkező mennyiség, ha a csapadék és a párolgás különbsége az ország területén zérus. A bemutatott adatok ezt a képet csak közelítőleg támasztják alá. A pontosításhoz az egyes vízgyűjtőterületeken még sok részvizsgálatot kell végezni. A Balaton és a Velencei-tó vízháztartásának elemzése még szembetűnőbben mutatja, hogy a vízháztartás bevételi oldala nagymértékben csökkent, a kiadási oldal pedig változatlan maradt. A belvízi elemzések adatai azt mutatják, hogy 1991-ben és 1992-ben még kevesebb volta belvíz, mint az 1980-as évek átlagában. A felszíni vízkészletgazdálkodási mérlegelemzések tapasztalatai azt mutatják, hogy ezen a téren, figyelembe véve az alábbi szempontokat, új módszertan bevezetése szükséges.- A tervezéskor a medrekben hagyandó vízkészletek (élővizek) mértékét nem a korábbi statisztikai adatok alapján kell meghatározni, hanem a vízkivételek műszaki feltételeinek kielégítéséhez, a megfelelő vízminőséghez és az egyéb környezetvédelmi feltételek kielégítéséhez vízállás-, illetőleg vízhozamkorlátokat kell kijelölni.- A külföldről belépő készleteket továbbra is a havonkénti, megadott tartóssághoz tartozó hozamokkal kell jellemezni és figyelembe kell venni a változási irányzatukat is.- Az ország területén belül a vízkivételekkel és a vízhozamszabályozással nagymértékben befolyásolt állapotok és a mértékadó lefolyás minimális értéke miatt a vízkészletgazdálkodási helyzet értékelése szempontjából - kivéve néhány hegyvidéki területet - a csapadékból származó felszíni lefolyás nélküli állapotot kell mértékadónak tekinteni.- Az eddigieknél pontosabban kell figyelembe venni a felszín alóli víztermelésből származó szennyvizek és egyéb vizek bevezetését és a tározott többletet (a tározási lehetőségek elemzésekor viszont nem csak a mértékadó helyzetben kell a vízgyűjtőket vizsgálni).- Az említett elvek alapján tervezett vízgazdálkodású vízgyűjtőkön a hidrológiai állapotértékelésnek ezek után arra kell kiterjednie, hogy meghatározza, hogy az említett korláto100
