Liebe Pál (szerk.): Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése (Budapest, 1994)
3. Összefoglalás
kát milyen tartóssággal haladták meg vagy nem érték el a tényleges értékek. Ebből nem csak a környezetvédelmi igények, hanem a vízkivételi műszaki feltételek kielégítésére is jobban lehet következtetni, mint a jelenlegi módszertan alkalmazásakor.- A vázolt módszertan alkalmas arra, hogy megfelelő modellekkel előrejelzéseket dolgozzunk ki, ide értve a várható vízminőségeknek az előre jelzett szennyezések alapján való előrejelzését is. A tervezett beavatkozások ilymódon való vizsgálatával előre jelez- hetők, szükség esetén elkerülhetők a káros hidrológiai és környezeti állapotok. A vízgazdálkodási döntések hasonló elveken alapuló támogatásának módszerét a felszín alatti vizekkel kapcsolatosan más témák keretében már részletesen kidolgoztuk és bevezetése folyamatban van. A környezeti korlátokat azonban nem állapították meg és így a teljes értékelést csak a jövőben végezhetjük el. Az utánpótlódást illetően a különböző víztipusok- kal kapcsolatosan a következők állapíthatók meg:- A parti szűrésű vizekből kitermelt mennyiségek természetesen utánpótlódnak.- A karsztvizek utánpótlódása jelenleg egyensúlyban van a termeléssel. Megfigyelhető a nagyobb mértékű leszívások helyeinek feltöl- tődése, a peremeken azonban folytatódik a leli rii lés.- Több rétegvizet termelnek ki, mint amennyi utánpótlódik. A kitermelt vízmennyiségnek csak kis része származik a tárolt készletből, a nagyobb rész a talajvizekből származik.- A talajvizekből országos viszonylatban csak jelentéktelen mennyiséget termelnek ki, de a rétegvizekbe jelentős mennyiségű talajvíz kerül. Minthogy az utánpótlódás az utóbbi években elenyésző mértékű, a talajvíz hiánya egyre növekedik. A talajvízszint az ország nagy területén süllyed és különösen nagymértékű a süllyedés a Duna-Tisza-közén. A felszín alatti vizekkel kapcsolatosan a legtöbb gondot a jövőben a talajvízháztartás egyensúlyának felbomlása fogja okozni: elemzéseink eredménye szerint a talajvizekből a rétegvizekbe nem szivárgott több víz, mint az évtizedekkel ezelőtti állapotban, vagyis a jelenlegi kitermelés mértéke az eredeti utánpótlódás nagyságát lényegesen nem haladja meg, a talajvíztartó rétegek vízmérlegében azonban a bevétel ehhez a kiadáshoz viszonyítva jelentősen csökkent. Összefoglalva megállapítható, hogy mind a felszíni, mind pedig a felszín alatti vízkészletekkel való gazdálkodásban a tényleges hidrológiai helyzet elemzésén alapuló módszertan kidolgozása sürgetően szükséges. Ez a munka megkezdődött és lényege az előrejelzett mértékadó hidrológiai helyzet, valamint a vízhasználatok együttes hatására kialakuló hidrológiai állapot értékelése. Az értékeléskor döntő jelentősége van a vízminőségváltozásokat is figyelembe vevő környezeti korlátok meghatározásának. Ha az elmúlt évtized aszályos időjárása folytatódik, a felszíni vízkészletgazdálkodás és a felszín alatti vízkészletek utánpótlódásának feladatai sem oldhatók meg mesterséges vízátvezetések, vízpótlások nélkül. Megjegyzés: A felszín alóli víztermelésre vonatkozó adatok gyűjtése és pontosítása a nyomdai sokszorosítás idején is folyt. Az eredményeknek megfelelően a 24. táblázat pontosított értékei az alábbiak: 24. táblázat Felszín alóli víztermelés víztípusonként az 1981-1993. időszakban, ezer m3/nap Víztípus 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 Karsztvíz 1218 1189 1216 1238 1239 1330 1364 1289 1152 950 687 659 627 Rétegvíz 1643 1683 1763 1777 1830 1832 1879 1909 1844 1847 1481 1441 1422 Talajvíz 126 129 136 130 132 140 138 135 132 137 137 137 198 Parti szűrésű víz 1063 1117 1114 1120 1157 1152 1146 1185 1169 1142 1131 1110 1071 Összesen 4050 4118 4229 4265 4358 4454 4527 4518 4297 4076 3436 3347 3318 101
