Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
2. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.2. Az értékelés alapadatai
A Bakonyban eredő vízfolyások vízjárásait a legdöntőbben és alig követhető módon a nagyarányú bányavíztermelés módosította. A bauxitbányák által sok esetben már a tengerszint alá leszívott karsztvízszint igen nagy távolságokra visszahat. A geológiai vízgyűjtő állandóan változik, a karsztvízforrások valamilyen módon összeköttetésben állnak a víztermeléssel. A Bakonyból eredő vízfolyások, mint például a Marcal és a Torna vízjárását a bányavíztermelés oly mértékben megzavarja, hogy azok kisvizeinek természetes állapotú jellemzése a teljes idősorral nem lehetséges. Mivel a bányavíz bevezetések hatását kiszűrni nem tudtuk, ezért az érintett állomások esetében csak a bányvízzel még nem jelentősen terhelt időszakra készítettük el a hasznosítható vízkészletek segédleteit, és a segédletek mellé informatív jelleggel megadtuk az 1970 és 1986 között a Marcal mellékvízfolyásaiba vezetett bányavizek évi átlagos értékeinek alakulását a 8. és 10. ábrákon. A vízjárást közvetlenül befolyásoló többnyire vízgazdálkodási (vízrendezési vagy vízkészletgazdálkodási) célú emberi beavatkozások mellett a Mosoni-Duna vízgyűjtőjére is jellemző a vízgyűjtő térszíni adottságait, s ezeken keresztül a lefolyás adottságait befolyásoló emberi tevékenység fokozódása (művelési ág váltás, művelés alóli kivonás ipari és településfejlesztési célokra, erózió elleni védelem). Az emberi beavatkozások vízjárásra gyakorolt hatásainak fizikai kapcsolatokra alapozott mennyiségi elemzése jelenlegi ismereteink szerint nem, vagy alig lehetséges. Az emberi beavatkozások hatásainak elemzése a vízhozamok (esetenként vízállások) adatsorainak statisztikai homogenitás vizsgálatával történik. A homogenitás statisztikai próbával történő ellenőrzésének a lehetőségét az időszakok hossza befolyásolja. Az adatsorok előkészítése A vízállásadatok a VITUK1 központi adattárában, illetve a területileg illetékes Nyugatdunántúli, Északdunántúli és Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságok vízrajzi csoportjainál tárolt adatok voltak. A vízállásadatokról vízhozamokra való áttérést biztosító vízhozamgörbék ismételt átvizsgálása után, esetenként azok átszerkeszté- sére, extrapolálására volt szükség; ezt a munkát a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok bevonásával végeztük el. A feldolgozandó vízállás- és vízhozam adatsorok homogenitását számítógép segítségével Kolmogorov próbával — az adatsort több helyen is elvágva — részletesen és állomásonként vizsgálták. Abban az esetben, amikor az adatsor szignifikánsan inhomogénnek minősült, akkor az adatsort elvágtuk, és így annak a még homogénnek tekinthető, természetes állapotot jellemző részével végeztük el a vizsgálatot. Ettől eltérő módon járt el a Magyarország vízkészleteinek jellemzéséhez szükséges adatsorok előkészítésénél az a korábbi VGI-tanulmány („Magyarország természetes felszíni vízkészletét jellemző hidrológiai adatok gyűjteménye”, 1979), amelynek egyes eredményeit, úgymint a különböző valószínűségi havi, ill. dekád középvízhozamok időbeli alakulását, kiadványunk is átvette. Az adatsorban kimutatott trendszerű változásokat kiszűrték, és a továbbiakban ily módon kvázi-természetes állapotra igazított homogén adatsort vizsgálták. Ilyen trendszűrést pl. az Ikva pinnyei szelvénye esetében alkalmaztak. A Marcal karakói és mórichidai, a Torna-patak karakói szelvényében a bányavíz bevezetéseket levonták az észlelt természetes készletből. A Mosoni-Dunadg vízgyűjtő területi jellemzése A 2. fejezetpontban a műszaki-hidrológiai mutatókat a Mosoni-Dunaág főbb mellékvízfolyásainak, a Rábának és a Rábcának, ill. az ezekhez tartozó vízfolyásoknak összesen 14 állomására dolgoztuk ki részletesen. A feldolgozott vízfolyások a vízgyűjtő legjelentősebb vízfolyásai, ugyanakkor a vízgyűjtő vízkészletének hasznosításánál, vízkárelhárítási feladatainál nem lehet figyelmen kívül hagyni a részletesen feldolgozottaknál ugyan kisebb, de saját környezetükben jelentőséggel bíró vízfolyásokat sem. Ezekről a kisebb vízfolyásokról többnyire nincsen elegendő megbízható észlelési adat. E vízfolyások legfontosabb műszaki-hidrológiai mutatójának, az évi átlagos vízkészleteknek a becsléséhez elkészítettük a fajlagos lefolyási tényező térképét. E térkép szerkesztéséhez természetesen ugyancsak a részletesen feltárt vízfolyások szelvényeinek észlelései voltak felhasználhatók, e szelvények észleléseiből kiolvasható törvényszerűségek a vízgyűjtőre vonatkozó általánosításával. Az évi fajlagos lefolyás A fajlagos lefolyás térképét két éghajlati tényező, az évi átlagos csapadék és az évi középhőmérséklet térképi eloszlásainak transzformálásával szerkesztettük meg. Az Yo = x0 - e~A(36 400 -To/Xo* 104)/Xo alakú transzformátor függvény a pontszerű lefolyás sokévi átlaga (Y0) és az évi csapadék (X0), ill. középhőmérséklet (T0) sokévi átlagai közötti függvénykapcsolat. A függvény „A” paraméterét úgy azonosítottuk be, hogy a függvényből számított lefolyás és az észlelésekből számított lefolyás relatív eltérése minimális legyen. A függvénykapcsolatot a Zagyva vízgyűjtőjére vizsgáltuk először, amelyet a Zagyva kötet I. függeléke mutat be részletesen. A Zagyva vízgyűjtőjén a kétféle módon számított lefolyásértékek relatív eltérésének átlaga 10% alatt volt. 39
