Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
2. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.2. Az értékelés alapadatai
A Zagyva vízgyűjtőjére hasznosított transzformátor függvény alapján a Rába vízgyűjtőjére számított lefolyásértékek a tényleges értékeknél magasabbak. Ennek okai mindenekelőtt a két vízgyűjtő térszíni adottságaiban mutatkozó eltérésekből adódhatnak. Az „A” paraméter változtatásával elérhető a transzformátor függvény alapján és az észlelésekből számított lefolyás értékek jó egyezése. A számítások azt mutatták, hogy a Rábca és a Rába vízgyűjtőjében az A = 2 értéke, a Marcal vízgyűjtőjében az A - 2.1 értéke adja meg a számított és az észlelt lefolyás értékek közötti eltérések minimumát. Ez az eltérés az előbbi vízgyűjtőn mintegy 15%-os — ugyanakkor a Marcal vízgyűjtőjében 30%-os. A nagyobb eltéréseknek a magyarázata abban van, hogy:- a két nagyobb térségen belül is eltérőek a helyi térszíni adottságok,- az észlelések a viszonylag rövid adatsorral olyan éveket ölelnek fel, amelyek éghajlati jellemzői a transzformátor függvény beazonosításához felhasznált évek éghajlati jellemzőiktől eltérnek,- az észlelésekben, és így az azok alapján számított középvízhozamok meghatározásában rejlő bizonytalanság, amely elsősorban a Bakonyban eredő vízfolyások esetében igen jelentős az emberi beavatkozások következményeként. Mindezek következtében a fajlagos lefolyás térképét óvatos becslésekre lehet felhasználni. A fajlagos lefolyás térképét az I. térkép mutatja be. A térkép a fajlagos lefolyást vízoszlopban, mm-ben fejezi ki és minden esetben az adott tereppont végtelen kicsiny kiterjedésű, pontszerű vízgyűjtőjének a lefolyásértékét adja meg, csakúgy, mint ahogy a mm-ben kifejezett csapadék fejezi ki egy pontszerű vízgyűjtő vízbevételét. Ahhoz, hogy valamely nagyobb vízgyűjtő lefolyását megkapjuk, a pontszerű fajlagos lefolyásértékeket valamilyen módon integrálni kell az adott vízgyűjtőre. Ez a következő képpen történhet. A vizsgált vízgyűjtőt a térképen meghúzott különböző fajlagos értékekhez tartozó izovonalak részvízgyűjtő területekre osztják, amelyek összege pedig a teljes vízgyűjtő területet teszi ki, egyenkénti részarányuk összege pedig 100%-ot. Mindenekelőtt meghatározzuk a részvízgyűjtő területeket; ez történhet pl. planimetrálással, kevésbé igényes vizsgálatoknál közelítő becslésekkel. Egy-egy, az izovonalak közötti részvízgyűjtő átlagos lefolyását a részvízgyűjtőt közrefogó két izovonalhoz tartozó fajlagos lefolyás érték átlagaként becsülhetjük. Az egyes részvízgyűjtő területekhez ilyen módon megbecsült lefolyásértékeket a részvízgyűjtők megoszlása arányában súlyozva összegezzük és az így kapott lefolyásérték lesz a teljes vizsgált vízgyűjtő átlagos lefolyása vízoszlopban. Ha a térképet a Felső-Rába és az árapasztó feletti Répce-szakasz magyar vízgyűjtőjének kisvízfolyásaival kapcsolatban akarjuk használni, további hiba származhat abból, hogy a területen a transzformátor függvény „A” paraméterének meghatározása csak az osztrák hegyvidékben eredő, jellegükben az előbbiektől eltérő vízfolyások mérceszelvényeinek adatait lehetett felhasználni. 40
