Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)

2. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.1. A vízgyűjtő természeti viszonyai

részeken réti és elmocsarasodott talajok az uralkodóak. A Bakony és Bakonyalja talajtípusa a mészköveken kép­ződött rendzinák. A harmadkori üledéken az agyagbemosódásos barna erdőtalajok itt is uralkodóak. A bazalt hegyeken, elsősorban az ormokon és gerinceken fekete nyirok talajokat találni. A vízgyűjtő nagy magasságbeli különbségeiből részint a vízgyűjtő fekvéséből adódóan az éghajlati adott­ságok különbségei viszonylag jelentősek. Ez még a hazai vízgyűjtőrészre is jellemző. Az Alpok-alja és a Bakony legmagasabb vidékén az éves csapadékmennyiség átlaga a 800, sőt 900 mm-t is meghaladja, míg a csapadékban legszegényebb Kisalföldi területeken értéke csak 550 mm körüli. Természetesen az osztrák vízgyűjtőn a csapa­dék ezeknél lényegesen több, és elérheti az évi 1500, sőt a 2000 mm-t is. Hasonlóan nagy különbségek adódnak az évi középhőmérsékletekben is. Hazai területeken ugyanez a különbség alig 2 °C-os a Kőszegi-hegység mintegy 8,5 °C és a Kisalföldi területek 10 °C-nál valamivel magasabb értékei között, de az osztrák vízgyűjtő magashegy­vidéki csúcsain az évi középhőmérséklet helyenként 4 °C-ot sem éri el. A vízgyűjtő magassági tagoltságával függ össze, hogy az éves csapadék szilárd formában lehulló, téli időszakban felhalmozódó hányada jelentős mértékben változó, míg az alacsonyabb hazai területeken az csupán a teljes éves csapadékmennyiségnek 7- 8%-a, addig a leg­magasabb hegycsúcsok körül ez az arány eléri az 50%-ot is. Ugyanakkor pl. a Rába vízgyűjtő-területének mind­össze 3%-a fekszik 1000 m feletti magasságban, a hó így legkésőbb áprilisig a vízgyűjtő legnagyobb részén el­olvad, nyári időszakban a lefolyást közvetlenül már nem táplálja. Vízhálózat A Mosoni-Duna a Duna déli mellékága. Közvetlenül a magyar—csehszlovák határ alatt ágazik ki a Duná­ból és 125 km-es út megtétele után Vének alatt folyik vissza a Dunába. A jól fejlett meanderekben kanyargó Dunaág vízszállítása a Rajkánál létesített zsilippel szabályozható és ezzel a nagyvizek teljesen kirekeszthetők a mellékágból. A Mosoni-Dunaág folyásirány szerinti legfelső mellékfolyója, a Lajta osztrák területen ered, hazánkhoz csu­pán alsó mintegy 18 km-es szakasza tartozik. A Dunaág következő mellékfolyója, a Rábca, amely Győr közelében a Rába torkolata felett 0,7 km-rel ömlik a befogadóba. A Kisalföld legmélyebb részén húzódó Rábca a Hanság vizeinek levezetésére szolgál. A víz­folyásnak csak a Kis-Rába betorkolása alatti részét nevezik Rábcának, e fölött a vízfolyás neve Répce. Az oszt­rák területen eredő Répce Répcevis térségében lép be az országba. A Rábca a Kis-Rábán keresztül kapcsolatban van a Rábával. A Répcén Répcelaknál épült árapasztó zsilip és csatorna a Répce árvizeit a Rábába vezeti. A Rábca Rábcakapinál felveszi a Hansági-főcsatornát, amely egyenes vonalban végigszeli a Hanságot, össze­gyűjtve annak vizeit. A Hansági-főcsatorna a Fertő-tónál kezdődik, ahol a vizleeresztés a Fertő-széli zsilippel szabályozható. A Hansági-főcsatorna esése 18 cm/km, az Ikva betorkolása alatti alsó szakaszon ennek értéke csak 3,65 cm/km. A Hansági-főcsatornába torkoló vízfolyások közüli jelentősebb az Ikva, amely a hozzácsatla­kozó Kardos-érrel együtt a Fertő-tó és a Répce vízgyűjtője közötti térség vizeit gyűjti össze és szállítja el a Han­sági-főcsatornába. A Mosoni-Dunaág legjelentősebb mellékvízfolyása a Rába, amely a Fischbachi-Alpokban az 1722 m magas Hochlauts délkeleti lejtőin két ágból ered mintegy 20 km-rel északkeletre a Murától. Forrásai 1200 m B.f. magas­ságban fakadnak és 11 km-rel lejjebb Passailnál 410 m B.f. magasságban egyesülnek. A forrástól mintegy 100 km megtétele után 227 m B.f. szinten, Alsószölnöknél lép magyar területre. A Rába Szentgotthárdnál egyesül az itt nála kétszer nagyobb vízgyűjtő területű Lapinccsal. A Lapincs (Lafnitz) ugyancsak hegyvidéki vízfolyás, vízgyűjtője a Rábáétól ÉK-re található. A következő jelentős vízfolyás a Pinka, amely Körmend térségében folyik a Rábába. A Rába Körmend alatt, egészen Ragyogóhídig a Hegyhát és a Kemenesalja vonulatának északnyugati lá­bánál húzódó 2—3 km-es széles völgyben kanyarog, mégpedig nem a völgy legmélyebb pontján, hanem annak bal oldalán, határozottan a hordalékkúpon. Ezen a szakaszon a legjelentősebb jobb parti mellékfolyója a Csörnöc- Herpenyő, amely mintegy 50 km-es hosszban a Rábával közel párhuzamosan folyik a völgyfenéken, és csak Sár­vár közelében ömlik a Rábába. A másik jelentősebb mellékfolyója a Gyöngyös patak, a baloldalon szintén hosszú szakaszon közel párhuzamosan folyik a Rábával. Az osztrák területen eredő Gyöngyös patak a Kőszegi-hegy­séget megkerülve Kőszegnél lép magyar területre. Innen délkeleti irányba fordulva éri el Gencsapátit, ahol a patak vizét kettéosztják. A bal oldali ágba 5 m3/s-ot meg nem haladó vízmennyiség kerület. Ez az ág egy műcsatorna, amely Szombathelyen áthaladva keletre fordul és ömlik be Sárvár alatt a Rábába. A másik ág a közepes víznél nagyobb vízmennyiséget vezeti a Perintbe, amelyet a Jáky-Sorok torkolata alatt Sorok-Perintnek neveznek, s e néven csatlakozik Rum közelében a Rábához. Sárvár alatt a Rába kilép a Rábaköz széles síkságára és a saját maga által a jelenlegi medre és a Fertő-tó között kiépített hordalékkúpnak a jobb oldali pereménél folyik. Bal oldalon Répcelak térségében ágazik ki belőle a Kis-Rába, amelyen keresztül a Rábcával tart kapcsolatot. A Kis-Rábába kivett vízmennyiség a Rába kisvízi víz­hozamait a nicki duzzasztó alatti szakaszon jelentősen csökkenti. E szakaszon egyes mellékvizei, mint a Lánka- Patak, a Kőris-patak, a Keszeg-ér elvesztették a Rábával való közvetlen kapcsolatukat, és részben belvízcsator­nákká váltak. 36

Next

/
Thumbnails
Contents