Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
2. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.2. Az értékelés alapadatai
A Rába alsó szakaszán a Mósoni-Dunaágba való beömlése felett 10,3 km-re felveszi egyetlen jelentősebb jobbparti mellékfolyóját, a Marcalt. A Marcal a Bakony északnyugati oldalának karsztforrásai által táplált patakok vizeit gyűjti össze. Teljes egészében hazai vízfolyás, gyakorlatilag csak jobb oldalról csatlakozó mellékvizei vannak. Ezek a mellékvizek a szinte párhuzamosan futó, kelet-nyugati irányú völgyeket követve él ik el a fővízfolyást. A Marcalt a Torna-patak torkolata alatti Nagykamondnál egy osztó zsilip köti össze a völgy két szélén a vízfolyással párhuzamosan haladó Vas megyei, ill. Veszprém megyei csatornákkal. A Rába közepes esése a nicki duzzasztó felett 58 cm/km, Marcaltő körül 30 cm/km, Rábacsécsény térségében 20 cm/km és az alsó, Marcal torkolati szakasza alatti 10 km-es szakaszán 9 cm/km. A vízjárás A Mosoni-Dunaághoz tartozó vízgyűjtő vízfolyásainak vízjárása a természeti adottságok mellett nagy mértékben mesterséges hatások alatt áll, különösen a Kisalföld vízfolyásai esetében, de a fokozódó bányavíztermelés következtében a Bakonyvidék számos kisvízfolyása esetében is. Ettől eltekintve a vízjárásban megmutatkoznak a térség éghajlati és domborzati adottságaiból eredő jellegzetes vonások. A vízjárás időbeli alakulását az átlagos havi középvízhozamok éven belüli változásával mutatjuk be (3., 4., 7., 9., 11., 14., 16., 17., 18. ábrák). A Keleti-Alpok keleti hegyeiből eredő vízfolyásoknál, így a Rábánál és mellékvízfolyásainál is, a nagyvizek a télvégi-tavaszi hónapokban jelentkeznek. A havi vízszállítás márciusban a legnagyobb, amikor az éves vízmennyiség 12 13%-a vonul le. Ugyancsak márciusra esik a havi vízszállítás maximuma a Marcalon is, itt a levonuló vízmennyiség a vízfolyás alsó szakaszán az éves vízmennyiség 18%-a. A Bakonyban eredő vízfolyásokon a maximumok általában már februárban jelentkeznek. A február—március hónapokat követő időszakban a vízszállítás csökkenő, amelyet azonban a júniusi—júliusi csapadékosabb időszak esőzései megszakítanak. Ekkor alakul ki a vízfolyások többségén a havi vízszállítás második maximuma, amelyek különösen a Rábán és mellékvízfolyásain kifejezettek; a Bakonyvidék vízfolyásain csakúgy, mint a Rábca vízrendszerében többnyire tompítottabban, inkább az általános apadási tendencia ütemének csökkenésében mutatkoznak meg. A havi vízszállítás minimumai többnyire szeptemberben—októberben jelentkeznek, erre az időszakra az évi vízszállítás általában 5—6%-a jut. A nyárvégi-őszeleji minimumokat a vízszállítás növekedése követi. Az átlagos havi középvízhozamok éves menetét alapul véve a legkisebb és legnagyobb havi vízszállítás aránya a vízgyűjtőrendszerben általában 1 :2— 1:4 között változik, ami viszonylag kiegyenlített vízjárásra utal. Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy az egy éven belül előforduló legkisebb és legnagyobb napi vízhozamok aránya ritkán nagyobb 1: 50-nél és még többéves időszakot tekintve is csak mintegy 1 : 80. A Középdunántúli-hegység, a Bakony karsztos vízgyűjtő vízfolyásainak vízjárása ennél is kiegyenlítettebb, az előforduló szélsőséges vízhozamok aránya 1:20. A térség legjelentősebb vízfolyásának, a Rábának a vízjárását az ausztriai eredetű mellékvízfolyások vízhozamai alakítják. Legnagyobb hazai vízgyűjtőjű mellékvize, a Marcal csak a legalsó,torkolat feletti szakasz vízjárását befolyásolja. A Rába árvizei heves vízjárásra utalnak, az esőből eredő árhullámok néhány nap alatt levonulnak, csak a márciusi olvadás idején van tartósabb nagyvíz. Az árhullámok egy része meghágja a Rába és a Csörnöc-Herpenyő közötti alacsony vízválasztót. Az ilyen árhullámok egy részét a lefelé egyre csökkenő vízszállító képességű Rába-meder, másik részét a Csörnöc-Herpenyő völgye vezeti le. Az árvizek idején telt meder viszonylag gyors ütemben ürül ki. 2.2. Az értékelés alapadatai Az észlelőhálózat A Mosoni-Dunaághoz tartozó csatlakozó vízrendszeren belül a legkorábbi, még a múlt század végén megindult vízállás észlelések csaknem kizárólag a Rábához fűződnek. Az első vízmércét Győrött 1873-ban telepítették, majd ezt követte 1875-ben az árpási és a ragyogóhídi, 1881-ben a sárvári, 1882-ben a szentgotthárdi, végül 1892-ben a körmendi vízmércék telepítése. A rábai vízmércék fejlődésének sorát az 1950-es években telepített marcaltői, rumi és vági mércék teszik teljesség. A múlt század végén megindult telepítésekhez szorosan hozzátartoznak még az 1892-bén a Rábcán Lébénynél és Bősárkánynál, a Perinten Szombathelyen létesített vízmércék. A Marcalon csak 1930-ban helyezték el az első mércét Mórichidánál, ugyanakkor, amikor a Lajtán épült duzzasztóműnél, Mosonmagyaróvárnál; ez utóbbi napi észlelése azonban csak 1981-től folyik. A Lajta észlelőhálózata 1936-ban a Lajta főmedren, ill. a Lajta bal parti csatornán Hegyeshalomnál épült vízmércével bővült, majd egy évvel később megkezdődtek az észlelések a Mosoni-Duna rajkai I. és II. zsilipjénél. A Rába hosszú időre visszamenő észleléseinek folyamatos sorai sok esetben hiányosak, így az észlelések első 1916-ig terjedő szakaszában csupán az éves közép vízállások maradtak meg Szentgotthárd, Győr, Sárvár és Körmend állomásokra. A ragyogóhídi észlelések 1917-1927 között hiányoznak. Az 1950-es években került sor a répcei vízmércék telepítésére Répcevisnél, Répceszemerénél és a Répce- árapasztón Répcelak-újhídnál, továbbá a Hansági-főcsatornán Bősárkánynál, a Kardos-éren Csapodnál, a Mar37
