Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
2. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.1. A vízgyűjtő természeti viszonyai
2. A MOSONI-DUNAÁG VÍZGYŰJTŐJÉNEK ALTALANOS JELLEMZÉSE A rajkai zsiliptől a Nagy-Dunába való betorkolásáig összesen 119,5 km hosszan kanyargó Mosoni-Duna teljes vízgyűjtő-területe 18 060 km2, a Duna-medence 2,2%-a, E vízgyűjtő-területnek valamivel több mint a fele, mintegy 52%-a határainkon túl helyezkedik el. Az összesen 8713 km2-nyi hazai vízgyűjtőrész (1. ábra) a Dunántúl 23%-a. A 18 060 km2-nyi vízgyűjtőből a Lajtához tartozik 2379 km (13,2%), a Rábcához 4816 km2 (26,7%) és 10 113 km2 (56%) a Rábához, végül egy egészen jelentéktelen kis terület, összesen 752 km2 (4,1%) a Mosoni- Dunaág közvetlen vígyűjtője. A három vízfolyásrendszerből a Lajta esetében a vízgyűjtőnek csak 3%-a van hazánk határain belül, a Rábcának és a Rábának egyaránt 55—56%-a. A Rába legnagyobb vízgyűjtőjű mellékfolyójának, a Marcalnak vízgyűjtő-területe 3076 km2, teljesen hazai fekvésű. A Rába Magyarországon csatlakozó jelentősebb mellékfolyói közül a Pinka vízgyűjtője 127 km2, a Sorok-Perinté 338 km2, a Gyöngyösé 379 km2 hazai területen, s ezek az értékek a teljes vízgyűjtőiknek rendre a 9, 89 ill. 60%-a. E három mellékvízfolyás hazai vízgyűjtőrészei a Marcal vízgyűjtőjével együtt a Rába hazai vízgyűjtőjének mintegy 86%-át alkotják. A Rábca 2677 km2-nyi hazai vízgyűjtőjéből 1237 km2-nyi jut a Hansági-főcsatorna vízgyűjtőjére, s ezen belül 531 km2 az Ikvára és 228 km2 a Fertő-tóra, 548 km2 a Répcére, a fennmaradó 355 km2 vízgyűjtő a Rábca közvetlen vízgyűjtője, ami a teljes vízgyűjtőnek mintegy 16%-át teszi ki. A Mosoni-Dunaág vízgyűjtő-területének adatait a „Magyarország Hidrológiai Atlasza I. Folyóink vízgyűjtője 4. Mosoni-Dunaág” c. VITUKI kiadvány részletesen tartalmazza. A Rába medrének adatait a VITUKI Vízrajzi Atlasz sorozat 14. Rába kötete foglalja össze. 2.1. A vízgyűjtő természeti viszonyai Földrajzi adottságok A Mosoni-Dunaág három csatlakozó mellékvízfolyása, a Lajta, a Rábca és a Rába hazai vízgyűjtői nagyobb részt a Dunántúl nagytájhoz, kisebb részt a Kisalföld nagytájhoz tartoznak. Az előbbi jellegzetesen hegy- és dombvidéki terület, magában foglalja a Nyugatmagyarországi domb- és hegyvidéket, a Rába—Zala közti dombvidék egy részét, a Marcal-medencét, a Bakonyalját és a Bakony egy részét. A laposabb Kisalföld a Szigetközt, a Hanságot, a Rába és Rábca között elhelyezkedő Rábaközt foglalja magában. A határokon túli vízgyűjtő a Keleti- Alpok hegyvidékéhez tartozik. A vízgyűjtő legmagasabb pontja a Lajta osztrák vízgyűjtőjén található 2075 m magas Schneeberg hegycsúcsa. A Rába vízgyűjtőjének legmagasabb pontja az 1782 m magasságban a Fischbachi-Alpokban található. A Répce—Rábca és a Hansági-főcsatorna vízgyűjtőinek legmagasabb pontja ezeknél lényegesen alacsonyabbak, és nem érik el az 1000 m-t. Hasonlóan 1000 m alatt marad a Rába legnagyobb hazai mellékvízfolyásának a Marcalnak a vízgyűjtőjén található legmagasabb csúcs, a Kőris-hegy, amely 704 m magas. A vízgyűjtők elsősorban az osztrák területen hegyvidéki jellegűek. A Rába teljes vízgyűjtőjében a 300 m-es magasságot meghaladó hegyvidéki rész mintegy 40%-ot, a 200—300 m között fekvő dombvidéki területek ugyancsak mintegy 40%-ot, s végül a 200 m alatti alföldi síkvidéki jellegű területek mintegy 20%-ot tesznek ki. A Rábca, de különösen a Hanságifőcsatorna esetében a síkvidéki területek aránya ezeket jóval meghaladó mértékű. A Kisalföldhöz tartozó vízgyűjtő-területek talajai változatosak. A Mosoni-síkság talajainak nagy része öntés- csernozjom, kisebb mélyedésekben erdei-csemozjom előfordulásokkal. Megtalálhatók itt még a kavicsteraszra települt iszapos, löszös üledéken képződött csemozjom talajok, amelyekben a talajvíz közel van a felszínhez. A Fertő-Hanság medence az ország legnagyobb lápterülete, ahol nyílt vizek és nádasok mellett a tőzeg, a tőzeges és kotus láptalajok, a lápos réti talajok egyaránt megtalálhatók. A terület nagy részét lecsapolták. A Rábaköz a Rába és Rábca öntésterületeit foglalja magában, felépítése nem egységes, talajai igen változatosak. A nyugatmagyarországi domb- és hegyvidékhez (az Alpok-alja) tartozó vízgyűjtőn belül a Soproni- és Kőszegi hegység jellegzetes talajai az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. A Kemeneshát a Rába nagy kiterjedésű negyedkori kavicstakarója, itt a talajok kevés kivétellel ugyancsak az agyagbemosódásos barna erdőtalajok típusába tartoznak, csakúgy, mint a Rába-menti kavicstakaró kavicshátain kialakult talajok. Ez utóbbinál a mélyebb fekvésű 35
