Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.2. Az egyes vízfolyások jellemzésének módja
Az elméleti vízerőkészletet az adott valószínűségű évi középvízhozam és a potenciálisan hasznosítható magasság E(P, L) = KÖQ(P, L) ' [H-H(L)] alakú szorzataként előálló mutatóval jellemezzük. A távolsággal lineárisan (pontosabban lineárisnak elfogadott módon) változó KÖQ és a H-H(L) szorzataként előálló E(P, L) elméleti vízerőmutató négyzetesen változik a távolsággal. Ennek megfelelően a képlettel számított elméleti vízerőkészlet hossz-szelvényét grafikus ábrázolásban parabolikus ívek sorozata írja le. A parabolaíveket a betorkolló mellékvízfolyások határolják el, ahol a vízhozamok ugrásszerűen megnövekszenek. A parabolaívek elegendő pontossággal (a tesztvizsgálatok szerint 1% alatti eltéréssel) lineárisan is közelíthetők, ami jelentős mértékben megkönnyíti hossz-szelvények szerkesztését. Az elméleti vízerőkészlet mutatójának hossz-szelvényét valamennyi jellemzett vízfolyásra megszerkesztettük. A vízfolyások némelyikének egy-egy alapállomására közöljük a tározási jelleggörbéket és a tározótérfogat két-két rögzített értéke és tározótérfogatonként néhány vízfogyasztás mellett a vízhasznosítási tározók árvízcsökkentő hatását bemutató jelleggörbéket. A feldolgozás alapját képező számításokat összetett adatellenőrző és minősítő vizsgálat előzte meg: az érintett vízügyi igazgatóságok bevonásával ellenőriztük a vízállásészlelések megbízhatóságát, a vízállás és vízhozam adatsorok homogenitását, a vízállás—vízhozam kapcsolatokat, a lefolyás alakulását a vízháztartási egyensúly szempontjából. A vízfolyások műszaki-hidrológiai vizsgálata természetesen ezzel a kiadvánnyal sem lezárt, a vizsgálatok időnként — az összegyülekezési és lefolyási viszonyok módosulása, az információmennyiség növekedése, az adatsorok hosszának növekedése és újabb, hatékonyabb, pontosabb matematikai modellek és számítógépes eljárások kidolgozása következtében — megismétlendők. 1.2. Az egyes vízfolyások jellemzésének módja Kötetünkben a tényleges vízfolyásonkénti műszaki—hidrológiai jellemzést megelőzi a Mosoni-Dunaág teljes vízgyűjtőjének természeti és vízjárási viszonyait bemutató rész. A feldolgozott területet az általánosságra és az egyes tájegységek közötti különbségekre koncentrálva jellemeztük. Ehhez a részhez csatoltuk a feldolgozásban használt adatsorok jellemzőinek ismertetését is. A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése rövid szöveges tájékoztatóval és grafikus segédletekkel történik. A részletes tárgyalást a vízrendszer területi adatainak tömör ismertetése vezeti be. A szöveges ismertetés után következnek a vízfolyás műszaki jellemzését szolgáló segédletek. Az 1. segédletsorozat a vízfolyás árvízviszonyait jellemzi. Az 1.1. segédlet a különböző valószínűségű árvizhozamok hossz-szelvényét, a nagyvizek állomások szerinti eloszlásait és a vízgyűjtő területi megoszlását mutatja be. Az 1.2. segédlet elemei a mérceszelvényen átvonuló különböző szintek feletti árhullámok tömegét, időtartamát és évi számát elemzik. A 2. segédletsorozat a vízkészletek jellemzését szolgálja. A sorozat első része a 2.1. segédlet, amely a „potenciális vízkészletek”, a középvízhozamok hossz-szelvényét és az állomások évi középvízhozamainak eloszlását tartalmazza. E segédleten is feltüntettük a vízgyűjtőterületek hosszmenti megoszlását. A segédletsorozat második része a 2.2. segédlet. Ez a hasznosítható vízkészlet (*) (kisvíz tartomány) részletes jellemzését szolgálja. A segédlet 16 elemből áll, amelyben a vízhozamok hossz-szelvényéhez kapcsolódik, a kisvízhozamok értékelését szolgáló 15 feltételes valószínűségi eloszlás. Az eddig használatos vízkészletmutatók; átlagos tartóssági görbe, mennyiségi biztonság, különböző igényszinthez tartozó tűrési idők eloszlása mellett megadjuk a vízkészletekkel kapcsolatos gazdaságossági vizsgálatokhoz igényelt vízhiányos időszakok hosszát, a hiányzó mennyiségek és a vízhiányos időszakok számának eloszlását és várható értékeit, külön-külön évre és öntözési idényre (május-augusztus). A 3. segédletsorozatban a vízfolyás potenciális energiakészletét kívántuk jeHémezni a 3.1. segédlet egyik eleme a vízfolyás elméleti vízerőkészletének hossz-szelvényét mutatja be. A vízfolyás egyes pontjai relativ magasságának és közepes vízhozamának szorzataiból előállított vízerőkészlet-mutató elsősorban az egyes vízfolyások energiatartalmának összehasonlítására ad lehetőséget. A viszonyítási szint a főmeder legfelső szelvényének magassága. A segédlet másik eleme a vízfolyás vázlatos völgy hossz-szelvénye, amely az esésviszonyok bemutatását szolgálja. A 4. segédletsorozat tározási nomogramja (4.1. segédlet) kisvízfolyásokra készült el. Erről leolvasható, hogy a vízfolyás valamely szelvényében mekkora tározótér kiépítése szükséges adott vízhozam adott időbeli illetve mennyiségi biztonság melletti kiszolgáltatásához. * Megjegyzés: Feltétlenül megjegyzendő, hogy az így nyerhető „hasznosítható vízkészlet” nem azonos a vízgaz- dálkodási mérlegelés során használt terminológia szerintivel, az ugyanis valamilyen tartósságú természetes készletből bizonyos módon levezetett vízkészlet-értéket jelent. 12
