Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)

1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3. A területi jellemzés módja - 1.4. A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata

1.3. A területi jellemzés módja

A Mosoni-Dunaág vízrendszer magyarországi vízgyűjtőjére a rendelkezésre álló csapadék- és hőmérsékletadatok alapján elkészítettük az évi átlagos fajlagos lefolyástérképét. Ennek során arra törekedtünk, hogy ezen adatokra alapozva „visszacsatolt” elemzéssel magát az éghajlati elemek lefolyás összefüggését vizsgáljuk és pontosítsuk. Az összefüggést Nováky Béla dolgozta ki és vizsgálta részletesen a teljes egészében hazai Zagyva—Tárná vízgyűjtőre (Vízügyi Közlemények, 1985/1.). Ezt a pontszerű elemi vízgyűjtők lefolyása vonatkozásában az-A(36400 Tj/Xi+ 104) X;

Yé, i = Xj • e

képlet formájában kvantifikálta, ahol Xj és Tj az évi csapadékösszeg és a középhőmérséklet sokéves átlaga, „A" nagyobb térségre adott, a földrajzi elhelyezkedéstől függő állandó.

A képlet segítségével a csapadék és hőmérsékleti térképekből transzformálással szerkeszthető meg az 1. térkép. Ennek részletesebb leírását kiadványsorozatunk Zagyva-Tarna vízrendszerével foglalkozó kötetének függeléke tartalmazza.

A Zagyva-Tarna vízgyűjtőjére végzett számítások azt mutatják, hogy az éghajlati lefolyás térképéről meghatározott lefolyási értékek jól illeszkednek az észlelésekből számított lefolyási értékekhez, a relatív eltérések átlaga 10% alatt marad. Ez arra enged következtetni, hogy az éghajlati lefolyás értékével a tényleges lefolyás értékei általában jól becsülhetők. A képletben szereplő „A” paraméter megváltoztatásával egyébként az éghajlati elemek alapján számított lefolyási érték is változtatható és tetszőleges pontossággal hozzáigazítható az adott vízgyűjtőre az észlelésekből számítotthoz. Az „A” paraméter a helyi hatások egyfajta integrált mérőszáma.

A Zagyva-Tarna vízgyűjtőre levezetett képletet - a vizsgált részelemek lefolyásviszonyaitól függően - A = 1,0-2,1 tartományban alkalmaztuk a Mosoni-Dunaág vízrendszer vízgyűjtőjére. Az így kapott lefolyási értékek — amelyek az elemi lefolyás pontszerű értelmezésének megfelelően mm-ben vannak kifejezve — az 1. térképen találhatók a kötet végén. A térkép ellenőrzése a kötetben vizsgált vízhozam-nyilván tartó állomások észleléseiből számított sokévi átlagos lefolyás alapján végezhető el. A térképről leolvasható és a mérésekből számított lefolyásértékek közötti eltérés mintegy 30%.

1.4. A segédletek szerkezete és használata

A kötet a terület felszíni vizeit vizfolyásonként tárgyalja. Ebben a részben bemutatjuk a kidolgozott segédlettípusok használatát a Kardos-ér példáján, annakcsapodi szelvényére alkalmazva. A példák a vízfolyás adott segédleteinek használatát szemléltetik, azok sem a területek, vízfolyások vízgazdálkodási problémáihoz, sem a természeti adottságokhoz nem adnak információt, csak fiktív problémára vonatkoznak.

A segédletek kezelését könnyíti, hogy minden vízfolyásnál az 1. számú segédletek jellemzik a nagy vizeket,

2. számúak a vízkészleteket, a 3. számúak a vízerőkészleteket, a 4. számúak pedig a tározást.

Az árvízi hossz-szelvény és az évinagyvízhozamok valószínűségi eloszlása (1.1. segédlet).

Az árvízi hossz-szelvény (1.1.1.) az évi nagyvízhozamok 1,3, 10 és 50%-os valószínűségű értékeinek alakulását ábrázolja, a vízfolyás hossza mentén. Az „évi nagyvízhozamok valószínűségi eloszlása” (1.1.2.) az alapállomásra vonatkozik. Segítségükkel meghatározható valamely kiválasztott valószínűséghez tartozó évi nagy vízhozam, annak megbízhatósága, ületve egy adott évi nagyvízhozam valószínűsége a vízfolyás tetszőleges szelvényére.

Határozzuk meg a Kardos-ér csapodi szelvényében a 0,60 megnemhaladási (vagy 0,40 meghaladási) valószínűségű évi árvízhozamot. Ez az érték az 1.1.2. segédlet alapján 5,5 m3/s. 70%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy a csapodi vízmérce szelvényben a 40%-os valószínűséggel meghaladott évi nagyvízhozam 3 és 15,5 m3/s közé, 95%-os biztonsággal, hogy 2 és 27,5 m3/s közé esik, a legvalószínűbb vízhozam az 5,5 m3/s-os érték.

A „hidrológiai hossz-szelvény” (1.1.1.) segítségével az évi nagyvízhozamok jellemző értékei a vízfolyás bármely szelvényére meghatározhatók. A kiválasztott szelvény beazonosítását megkönnyíti az 1.1. segédlet alapján megrajzolt szelvényvonal.

Keressük például a Kardos-ér torkolattól számított 30 km-re levő szelvényében az 5%-os meghaladási valószínűségű évi árvízhozamot. Ennek meghatározásához öt értéket kell leolvasnunk az 1.1. segédletről. Láthatjuk, hogy a hossz-szelvényen csak a 3 és 10%-os meghaladási valószínűségű értékek kerültek ábrázolásra, az 5%- os érték e kettő közé esik. Olvassuk le a két közrefogó értékhez tartozó vízhozamot a Kardos-ér 30 km-es szelvényében: 31,5 illetve 21,5 m3/s-ot kapunk. Most nézzük meg ugyanezen értékekhez tartozó vízhozamokat az 1.1.2. segédleten a csapodi szelvényre: 35,0 és 23,5 m3/s-ot kapunk. Itt azonban leolvashatjuk a csapodi vízmérceszelvény 5%-os meghaladási (95%-os megnemhaladási) valószínűségű vízhozamát is: ez 30,0 m3/s. A 30,0 m3/s- os érték a 3%-os valószínűségű 35,0 m3/s és a 10%-os valószínűségű 23,5 m3/s vízhozamok közötti különbséget 10:13 arányban megosztja. Ezt az arányt átvíve a Kardos-ér 30 km-es szelvényében leolvasott 3 és 10%-os való13