Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei
A mutatók értékei valamennyi hegy- és völgymeneti kirándulásra számíthatók, s így előállít ható egy, többnyire nem egyenletes időkiosztású idősor. A valószínűségi vizsgálatokhoz a teljes idősor egy-egy meghatározott részidőszakaira kiválasztottunk egy jellemző, többnyire átlagos vagy szélső értéket. Az így kiválasztott értékek összessége adja meg azt a statisztikai mintát, amelynek eloszlását a továbbiakban vizsgáljuk. Amennyiben a részidőszakok év fázis különbséggel követik egymást (azaz a mutatók kiválogatásánál alapot adó időszak év, hónap, vagy az év adott szakasza, pl. öntözési idény), úgy a mutatók becsült valószínűségeinek reciprokai az években megadott „visszatérési idő” várható értékeinek tekinthetők. Amennyiben a metszési szintet nem rögzítjük egyetlen értékben, úgy az idősorból különböző metszés mellett vett minták eloszlásai a metszési szinttől függő feltételes eloszlások. A statisztikai vizsgálatokhoz elfogadjuk azt a hipotézist, miszerint — az évszakok szabályos változását követő statisztikus változásoktól eltekintve — a folyamat többéves viszonylatban stacionárius. A homogenitást és a függetlenséget statisztikai próbával ellenőriztük. A kiadványunkban megválasztott műszaki—hidrológiai mutatók többsége a 2. ábrából levezethető. A mutatók a következők voltak: — az éves időszak Qo — 0 metszési szint feletti legnagyobb tetőző vízhozama; — a különböző O0 metszési szint feletti árhullámtömegek éves maximális értékei; — a különböző Qo metszési szint feletti árhullámok évi maximális időtartama; — a különböző Q0 metszési szint feletti, adott időtartamot meg nem haladó árhullámok átlagos száma; — a különböző Q0 metszési szintet meghaladó tetőzésű árhullámok száma; a vízkészletegazdálkodás vonatkozásában: — az évi középvízhozamok, a havi középvízhozamok, a kisvízi időszak három hónapjára, július, augusztus és szeptember hónapokra a dekádközépvízhozamok, — az éves időszak, illetve az öntözési idény különböző Q0 metszési szintjéhez tartozó maximális vízhiány, — a különböző Q0 metszési szintekhez tartozóan a vizsgált időszakon, éven vagy öntözési idényen belüli valamennyi vízhiány az időszakra összegezve, — különböző Qo metszési szint alatti, adott időtartamot meg nem haladó vízhiányos időszakok átlagos száma éven belül, illetve öntözési idényben, — különböző Qo metszési szintek alatti vízhiányos időszakok száma évre, illetve öntözési idényre, — különböző Qo vízhozamhoz (vízigényhez) tartozóan különböző adott tűrési időnél hosszabb, összegzett — s így nem feltétlenül összefüggő időszakok száma (ezen időszakok valószínűségi eloszlását a gyakorlat tartóssági felületnek nevezi), — a vízhozamok átlagos tartóssága és mennyiségi biztonsága, — a vízigény kielégíthetőségének biztonsága a víztermelési arány függvényében éven belüli tarozást feltételezve. A fentiekben felsorolt műszaki—hidrológiai mutatókat, azok valószínűségi eloszlási alakzatait a vízgyűjtő vízfolyásának állomására mint alapállomásra adjuk meg. Három mutató esetében, a középvízhozmara, az árvízhozamra és a hasznosítható kisvízhozamra a vízfolyások nagyobb részére a hidrológiai hossz-szelvényeket is összeállitottuk. Az állomásokra vonatkozó valószínűségi eloszlásokat a hossz-szelvényhez kapcsoltuk; ez lehetővé tette a tűrési sávok bekapcsolását az elemzésbe. Az így létrejött nomogramsorozat általánosan a Qvg = f(L, P, A) formulával jellemezhető, ahol — Qyg valamilyen vízgazdálkodási szempontból érdekes műszaki-hidrológiai paraméter (többnyire vízhozam, vízállás vagy ezekből származtatott mutató), — La vízfolyás torkolatától mért távolság, — Pa meghaladási ill. meg nem haladási valószínűség, — A a feltételes valószínűségi eloszlások esetében változóként kezelt feltétel (általában valamilyen hidrológiai paraméter). A hossz-szelvények rendszere nemcsak a vízfolyás egyes szelvényeire számított műszaki-hidrológiai mutatók vízfolyásmenti kiterjesztésére, hanem az egyes állomások különböző hosszúságú és megbízhatóságú adatsorából számítható értékek kölcsönös ellenőrzésére és javítására is jól használható segédeszköz. A hossz-szelvényekkel csak azokat a jelentősebb vízfolyásainkat jellemezzük, amelyeken már néhány évtizede egy vagy több vízhozam-nyilvántartó állomást üzemeltetnek. Sok vízfolyásunkon azonban ilyenek nincsenek, vagy a vízállás-vízhozam kapcsolat meghatározása bizonytalan. Ezeken a vízfolyásokon a vízgazdálkodóknak adathiánypótló előjárásokhoz kell folyamodniuk. Az árvízhozamokat és a hasznositható vízkészleteket jellemző, a vizhozamidősorokból származtatható mutatók mellett még a következő mutatókat választottuk a vízfolyások műszaki—hidrológiai jellemzésére.
