Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei
Az állomásonkénti vizsgálatok területi általánosítása, kiterjesztése nemcsak a műszaki-hidrológiai mutatók bármely szelvényre történő meghatározása érdekében szükséges. Fontos ez azért is, mert csak így lehet feltárni a térség, egy adott vízgyűjtő hidrológiai adottságaiban meglevő általános törvényszerűségeket, amelyek a továbbiakban a természetföldrajzi (s ezen belül, mindenekelőtt éghajlati) és emberi környezettel együtt elemezhetők, éppen a vízgazdálkodás stratégiai feladatainak fejlesztési lehetőségei és korlátái feltárása érdekében. A kiadványban olyan műszaki-hidrológiai mutatókat válogattunk be, amelyeket a tapasztalatok szerint a hazai műszaki tervezés igényel vagy igényelhet és amelyek a hidrológiai észlelések adataiból közvetlenül vagy közvetve képezhetők, amelyek sztochasztikus vizsgálatára kidolgozott, kipróbált és gyakorlatban alkalmazott módszerek állnak rendelkezésünkre, továbbá amelyek számításához többnyire számítógépi programok is vannak, s végül, amelyek a keretterv és a kiadvány előkészítése során a megbízó és a munkában részt vevő vízügyi igazgatóságok részéről egyetértésre találtak. Az elsősorban a hidrológia részéről kezdeményezett műszaki—hidrológiai mutatók mellett természetesen felmerülhet további mutatók iránti igény is, így a kiadványban megválasztott és közreadott mutatók köre nem tekinthető teljesnek és véglegesnek lezártnak. A kiadvány a vízkészletek minőségi jellemzésével nem foglalkozik. Mindezek ismertetése után röviden tekintsük át, hogy milyen mutatókat tartalmaz kiadványunk a Mosoni- Dunaág vízrendszerének műszaki—hidrológiai jellemzésére. A sztochasztikus ingadozást mutató vízjárás úgy definiálható, mint árhullámok és kisvizes időszakok véletlen egymásutániságának a sorozata (2. ábra). Az ilyen árhullámokból és kisvizes időszakokból álló idősornak egy adott szinthez tartozó elmetszése esetén az elmetszés fölött egy feltételes vízbő időszakot kapunk, amelyet hegymeneti kirándulásnak, az elmetszés alatt pedig vízhiányós időszakot, amelyet völgymeneti kirándulásnak nevezhetünk. Amennyiben az idősor vízhozamidősor, úgy a következő alapvető mutatók képezhetők hegymenet esetén: — az árhullám időtartamát jelentő kiránduláshossz, — a tetőző árvízhozamot megadó hegycsúcs, — a hegymeneti kirándulás útvonala és a kiránduláshossz közötti, azaz a metszék feletti terület, az árhullám tömeg, völgymenet esetén: — a vízhiány időtartamát jelentő kiránduláshossz, — a völgyelés legmélyebb pontja által kijelölt maximális vízhozamhiány, — a metszésvonal és a kirándulás útvonala közötti terület, a vízhiány. 2. ábra 10
