Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei
1. AZ ALKALMAZOTT ELJÁRÁS ELVI ALAPJAI 1.1. A Vízfolyások vízjárása műszaki—hidrológiai jellemzésének alapelvei A kiadványban közreadott segédletek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1978-1983. évek között végrehajtott korszerűsítési munkáinak alapelvei szerint készültek. Az alapelvek részletes leírását a „Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése” sorozat Zsuffa István által szerkesztett „Felső-Tisza jobb parti vízrendszere” kötete tartalmazza. Itt ennek rövid összefoglalását adjuk. A vízfolyások vízjárását jellemző mutatókat úgy választottuk meg és úgy csoportosítottuk, hogy azok nemcsak általános hidrológiai jellegű, hanem különböző vízgazdálkodási igények szerinti műszaki-hidrológiai jellemzést is adnak. Kötetünk elsősorban a regionális döntéseket szolgálja, de segédleteinket úgy állítottuk össze, hogy konkrét feladatok megoldásához is nyújtsanak támpontot.. A műszaki tervezés, a hatósági tevékenység a közölt adatokat, segédleteket általában csak kiindulási alapként használhatja, a részletekbe menő konkrét feladatok megoldása már nem nélkülözheti a helyszíni vizsgálatokat, a behatóbb műszaki—hidrológiai elemzést. A vízfolyások hidrológiai jellemzői - amelyek közül a vízállás és a vízhozam a legfontosabbak -időben változók. E változások elsősorban az időjárás változékonyságából, az éghajlat ingadozásaiból, esetleg módosulásából fakadnak, ugyanakkor a hidrológiai jellemzők alakításában szerepet játszanak a vízgyűjtő térszíni adottságai is. A vízjárás változékonyságából következik, hogy a hidrológiai jellemzők időbeli változásuk során ugyanazon értéket egy adott szelvényben csak bizonyos időközönként és meghatározott gyakorisággal veszik fel. A folyton változó hidrológiai helyzet nem teszi lehetővé, hogy a vízhasználók a mindig változó vízjárási helyzethez igazítsák igényeiket, azaz nagymértékben alkalmazkodjanak a természethez, ahogy azt még megtehették a társadalmi fejlődés korai, ún. ökológiai szakaszában. Sokkal inkább lehetséges és szükséges, hogy a vízhasználó a vízjárást igazitsa az igényeihez. A vízjárás szabályozása - amelynek legelterjedtebb és talán legkézenfekvőbb esete a tározás — műszaki létesítményeket igényel. A vízjárás szabályozásának is gátat szabnak azonban a technológiai korlátok; jelentős mértékben alkalmazkodni kell a mindenkori gazdasági adottságokhoz, a környezetvédelemmel szemben támasztott követelményekhez és nem utolsó sorban magukhoz az igényekhez is. A teljes szabályozottság eléréséig terjedő átmeneti időszakban a vízgazdálkodási vagy vízhasználói létesítmények tervezése során kockázatot (bizonyos károkat vagy ki nem használt előnyöket) vállalva, meghatározott — a kockázatvállalás mértékétől is függő - valószínűséggel előforduló, meghaladott vagy meg nem haladott hidrológiai helyzetet kell figyelembe venni. A vízjárás sztochasztikus változásaiból eredő, tudatosan vállalt, sőt tervezett kockázat mellett természetesen vállalni kell az adatok és a módszerek bizonytalanságából fakadó, nem számolt kockázatot is. A .műszaki—hidrológiai paraméterek különböző valószínűséggel előforduló értékei elegendő hosszúságú adatsorral rendelkező mérési szelvényekre — a megfelelő ellenőrzések és adatjavítások elvégzése után — különösebb nehézség nélkül előállíthatok. A vízhasználói igények természetesen nemcsak a mérési szelvényekben jelent- •keznek, hanem az észlelésekbe be nem vont szelvényekben, vízfolyásszakaszokon is. Ezért szükség van arra, hogy a mérési szelvényekben ismert paramétereket valamilyen módon kiterjesszük az észlelésbe be nem vont szelvényekre is. Ez nyilvánvalóan növeli a műszaki-hidrológiai paraméterek bizonytalanságát is. Méginkább így van ez, ha az észleléssel egyáltalán nem rendelkező vízfolyásra terjesztjük ki az észlelésekből számított paramétereket akár a hidrológiai analógia, akár a hidrológia egyéb módszereivel. A kiterjesztést a hidrológiai hosszszelvények már bevált rendszerének továbbfejlesztésével végeztük el. Kiadványunk elsősorban - néhány hidrológiai jellemző, mint a középvízhozam, árvízi hozamok és a kisvízi hozamok kivételével — az észlelési állomásokra adja meg a műszaki-hidrológiai mutatókat. A műszakihidrológiai paraméterek ilyen állomásonkénti feldolgozásával a hidrológiai jellemzők feltárásának csupán első jelentős szakasza zárul le. A hidrológiai mutatók területi kiterjesztésével, általánosításával, s ezzel együtt az állomások feldolgozott adatainak egymás közötti összehangolásával kapcsolatos vizsgálatok a hidrológiai adatok feldolgozásának egy másik, az első szakaszra nagymértékben támaszkodó második szakaszába tartoznak és visszahatnak magukra a módszerekre, az első szakasz eredményeire is. Jelen kiadvány — ebből következően — általában a kiadvány használójára bízza a műszaki-hidrológiai mutatók számszerűsítését az észlelésbe be nem vont szelvényekben, melyet természetszerűleg a helyi ismeretek nagyban segítenek. 9
