Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai
1. AZ ALKALMAZOTT ELJÁRÁS ELVI ALAPJAI 1.1 A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei és módszertana A kiadványban közreadott feldolgozások és segédletek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1978—1983. évek között végrehajtott korszerűsítési munkáinak alapelvei szerint készültek. Az alapelvek részletes leírását a „Magyar- ország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése” sorozat Zsuffa István által szerkesztett „Felső-Tisza jobb parti vízrendszere” kötete tartalmazza. Itt ennek rövid összefoglalását adjuk. A vízfolyások vízjárását jellemző műszaki-hidrológiai mutatókat úgy választottuk meg és úgy csoportosítottuk, hogy azok közvetlen alapot adhassanak a meglevő és az építhető vízügyi létesítmények kapacitásának értékeléséhez is. A kötet anyaga tehát nem általános hidrológiai jellegű, hanem a vizsgált vízrajzi egységeknek a különböző vízgazdálkodási igényeknek megfelelő műszaki-hidrológiai jellemzése. A kötet elsősorban a regionális döntéseket szolgálja. Segédleteinket úgy állítottuk össze, hogy a konkrét feladatok megoldásához szükséges műszaki tervezéshez is nyújtsanak támpontot, és az egyes beruházási célok műszaki meghatározásához elegendő adatot biztosítsanak. A műszaki tervezés további fázisai, a beruházási programok tanulmányai természetesen a közölt adatokat, segédleteket csak kiindulásként használhatják, és nem nélkülözhetik a helyszíni vizsgálatokkal végzett részletes műszaki-hidrológiai elemzést. A vízfolyások hidrológiai jellemzői — amelyek sorában a vízállás és a vízhozam a legfontosabb — időben változók. E változások elsősorban az időjárás változékonyságából, az éghajlati ingadozásokból, esetleg változásaiból fakadnak, ugyanakkor a hidrológiai jellemzők alakításában szerepet játszanak a vízgyűjtő térszíni adottságai is. A vízjárás változékonyságából következik, hogy a hidrológiai jellemzők időbeli változásuk során ugyanazon értéket egy adott szelvényben csak bizonyos időközönként és meghatározott gyakorisággal veszik fel. A folyton változó hidrológiai helyzet nem teszi lehetővé, hogy a vízhasználók a mindig változó vízjárási helyzethez igazítsák igényeiket, azaz nagy mértékben alkalmazkodjanak a természethez, illetve ezt még megtehették a társadalmi fejlődés korai, ún. ökológiai szakaszában. Sokkal inkább lehetséges és szükséges, hogy a vízhasználó a vízjárást igazítsa az igényeihez. A vízjárás szabályozása — amelynek legelterjedtebb és talán legkézenfekvőbb eljárása a tározás — műszaki létesítményeket igényel. A vízjárás szabályozásának is gátat szabnak azonban a technológiai korlátok, jelentős mértékben alkalmazkodni kell a mindenkori gazdasági adottságokhoz, a környezetvédelemmel összefüggő követemé- nyekhez és nem utolsósorban magukhoz az igényekhez is. A teljes szabályozottság eléréséig terjedő átmeneti időszakban a vízgazdálkodási vagy vízhasználói létesítmények tervezése során kockázatot (bizonyos károkat vagy ki nem használt előnyöket) vállalva, meghatározott - a kockázatvállalás mértékétől is függő — valószínűséggel előforduló, meghaladott vagy meg nem haladott hidrológiai helyzetet kell figyelembe venni. A vízjárás sztochasztikus változásából eredő, tudatosan vállalt, sőt tervezett kockázat mellett természetesen vállalni kell az adatok és a módszerek bizonytalanságából fakadó, nem számolt kockázatot is. A műszaki-hidrológiai paraméterek különböző valószínűséggel előforduló értékei elegendő hosszúságú adatsorral rendelkező mérési szelvényekre — a megfelelő ellenőrzések és adatjavítások elvégzése után - különösebb nehézség nélkül előállíthatok. A vízhasználói igények természetesen nemcsak a mérési szelvényekben jelentkeznek. Ezért szükség van arra, hogy a mérési szelvényekben ismert paramétereket valamilyen módon kiterjesszük az észlelésbe be nem vont szelvényekre is. Ez nyilvánvalóan növeli a műszaki-hidrológiai paraméterek bizonytalanságát. Méginkább így van ez, ha az észleléssel egyáltalán nem rendelkező vízfolyásra alkalmazzuk az észlelésekből számított paramétereket, akár a hidrológiai analógia, akár a hidrológia egyéb módszereivel. Kiadványunk is - néhány hidrológiai jellemző (középvízhozam, árvízi hozamok, kisvízi hozamok) kivételével — elsősorban az észlelési állomásokra adja meg a műszaki-hidrológiai mutatókat. A műszaki-hidrológiai mutatók ilyen állomásonkénti feldolgozásával a hidrológiai adatok feldolgozásának csupán első jelentős szakasza zárul le. A mutatók területi kiterjesztésével, általánosításával, s ezzel együtt az állomások feldolgozott adatainak egymás közötti összehangolásával kapcsolatos vizsgálatok a hidrológiai adatok feldolgozásának egy másik, az első szakaszra nagy mértékben támaszkodó második szakaszába tartoznak, és visszahatnak magukra a módszerekre, az első szakasz eredményeire is. Jelen kiadvány általában a kiadvány használójára bízza az észlelésekbe be nem vont 9
