Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai
szelvényekben a műszaki-hidrológiai mutatók számszerűsítését, amelyben természetszerűleg a helyi ismeretek sokat segítenek. Az állomásonkénti vizsgálatok területi általánosítása, kiterjesztése nemcsak a műszaki-hidrológiai mutatók bármely szelvényre történő meghatározása érdekében szükséges. Fontos ez azért is, mert csak így lehet feltárni a térség, egy adott vízgyűjtő hidrológiai adottságaiban meglevő általános törvényszerűségeket, amelyek a továbbiakban a természetföldrajzi (ezen belül mindenekelőtt éghajlati) és emberi környezettel együtt elemezhetők, éppen a vízgazdálkodás stratégiai feladatainak fejlesztési lehetőségei és korlátái feltárása érdekében. A kiadványban olyan műszaki-hidrológiai mutatók alakulását szemléltetjük, amelyeket a tapasztalatok szerint a hazai műszaki tervezés igényel, illetve igényelhet, és amelyek a hidrológiai észlelések adataiból közvetlenül vagy közvetve képezhetők, továbbá amelyek sztochasztikus vizsgálatára kipróbált és a gyakorlatban alkalmazott módszerek állnak rendelkezésünkre. Ezek számításához többnyire számítógépi programok is vannak. A kiadvány a vízkészletek minőségi jellemzésével nem foglalkozik. Mindezek után röviden tekintsük át, hogy a Maros műszaki-hidrológiai jellemzéséről milyen mutatókat tartalmaz kiadványunk. 1.2 A Marost jellemző mutatók A sztochasztikus ingadozást mutató vízjárás úgy is definiálható, mint árhullámok és kisvizes időszakok véletlen egymásutániságának a sorozata (2. ábra). Az ilyen árhullámokból és kisvizes időszakokból álló idősornak egy adott szinthez tartozó elmetszése esetén az elmetszés felett egy feltételes vízbő időszakot kapunk, amelyet hegymeneti kirándulásnak, alatta pedig vízhiányos időszakot, amelyet völgymeneti kirándulásnak nevezhetünk. 2. abra Qq - az idősor metszési szintjéhez tartozó vízhozam 10
