Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
I. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 3. A területi jellemzés módja - 4. A segédletek szerkezete és használata
Feltétlenül megjegyzendő, hogy az így nyerhető, hasznosítható vízkészlet kifejezés nem azonos a vízgazdálkodási mérlegelés során használt terminológia szerintivel; az ugyanis egy valamilyen tartósságú természetes készletből bizonyos módon levezetett, manipulált vízkészlet-értéket jelent. Sorozatunkban a vízfolyás nagy valószínűséggel meglévő kisvizhozamait nevezzük hasznosítható vízkészletnek, hiszen a vízhasználók szempontjából e tartomány tekinthető mértékadónak. A 3. segédletsorozat a vízfolyás potenciális energiáját jellemzi. A 3.1 segédletet kis- és nagyvízfolyásra egyaránt elkészítettük. Ez a vízfolyás elméleti vizerőkészletének hossz-szelvénye. Kiépítési vízhozamul a különböző valószínűségű évi középvízhozamokat vettük figyelembe; a hasznosítható esést kisvízfolyás esetén a fővízfolyás medrének a Hidrológiai Atlasz szerinti legfelső szelvényétől, folyó esetén a határszelvénytől számítottuk. Folyók esetében külön segédletben adtuk meg a különböző duzzasztási szintekhez tartozó átlagos energiatermelési gyakorisági görbéket és az ezekből számítható mennyiségi biztonságokat a szokványos három kiépítési vízhozamra (10, 50, 70%). Folyók esetében a 4. segédletsorozat elemeként csatoltuk az úgynevezett hajózási hossz-szelvényt, amely a vízállások átlagos tartóssági görbéjéhez és tartóssági felületéhez koaxiálisán kapcsolva a fenékszintre és környezetére korlátozódó geodéziai hossz-szelvényből áll. Ezt a segédletet egészíti ki a vízfolyás hajózhatóságát jellemző jégjárási elemek hossz-szelvénye is. Hazánk területén nagy folyóink vízjárását jelentősen módosító tározó építésére nincsen lehetőség. Ezért a 4. segédletsorozat tározási hossz-szelvényét csak a kisvízfolyásokra, mellékeljük. A vízfolyás egészét jellemző tározási hossz-szelvény olyan nomogram, amelyről leolvasható, hogy a a vízfolyás bármely szelvényében adott vízhozam adott biztonság melletti kiszolgáltatásához mekkora tározótérre van szükség. A csatolt két ábra a biztonságot időben, illetve mennyiségben jellemzi. A vízhasznosítási tározók árvízcsökkentő hatását - két kiválasztott tározótérfogatra, tetszőleges éves fogyasztásra — a vízmérce-szelvényre vonatkoztatva jellemezzük. A felsorolt segédletsorozatok minden egyes eleme az egyes vízfolyások természetét tükrözi, és annak megfelelően készült el. Néhány vízfolyás esetében egyes segédletek megszerkesztésére nem volt mód, illetve szükség. Adathiány gátolta például néhány vízfolyás egységárhullámképének megszerkesztését. 3. A TERÜLETI JELLEMZÉS MÓDJA A Dráva magyarországi vízgyűjtőjének együttes jellemzésére térképeket használunk. Bemutatjuk a „B” árvízi tényező területi alakulását, valamint a fajlagos sokévi középvízhozamok térképét. A terület vízpótlási lehetőségeit ábrázoló térképen az izovonalak a kérdéses pontokra gravitációsan eljuttatható többletvízhozamok fajlagos értékének felső határát mutatják. A természeti adottságokat tárgyaló munkában nem foglalkoztunk a szomszédos vízgyűjtőkre való vízátvezetési lehetőségekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak a természeti adottságok és a társadalmi igények összehangolására. A terület vízkészletének potenciális energiatartalmát is térképpel jellemeztük: a terep szintvonalainak és a fajlagos lefolyás vonalainak „szorzatával” megszerkesztett izovonalak az elméleti vízerőkészletre adnak áttekintő tájékoztatást. * H* * Az anyag nem foglalkozik a vízminőség kérdésével, bár a víz fizikai, kémiai, biológiai jellemzői — az utóbbi időben különösen - legalább olyan mértékben befolyásolják a vízgazdálkodási lehetőségeket, mint a mennyiségi mutatók. 4. A SEGÉDLETEK SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA A kötet a terület felszíni vizeit vízfolyásonként tárgyalja, többé-kevésbé egységes szerkesztési elveket alkalmazva a kisvízfolyások, és ettől eltérőeket a folyók jellemzésére. Ebben a részben a kisvízfolyások segédleteit a Principális-csatorna segédletsorozatán mutatjuk be, a folyók speciális segédleteit a Dráván. A példák a vízfolyás adott segédletének használatát szemléltetik, azok sem a területek, vízfolyások vízgazdálkodási problémáihoz, sem a természeti adottságokhoz nem szolgáltatnak információt, csak fiktív problémákra vonatkoznak. A segédletek kezelését könnyíti, hogy minden vízfolyásnál az 1. számú segédletek a nagyvizeket, a 2. szá- múak a vízkészleteket, a 3. számúak pedig a vízerőkészleteket jellemzik. A 4. számú segédletek kisvízfolyásoknál a tározási lehetőségeket, folyóknál a hajózást és az ezzel többé-kevésbé összefüggő jégjárást tárgyalják. 12
