Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
I. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 2. Az egyes vízfolyások jellemzésének módja
jellemzésére már adott valószínűségű árvízhozam hidrológiai hossz-szelvényeit mellékelték, a Vízkészletgazdálkodási Évkönyvek pedig az ipari, illetve mezőgazdasági vízhasználatokra mértékadónak elrendelt illetve tartott átlagos tartósságű vízhozamok hossz-szelvényeit közölték. A mértékadó biztonság fokának meghatározásáról sok vita volt és van, rögzítésük empirikus tapasztalatokra támaszkodó önkényes döntés eredménye. Az árvízi hosszszelvények pedig csak a bizonyos létesítmények szempontjából mértékadó értékeket szolgáltatták: a hazai és a nemzetközi gy akorlat a mértékadó árvizhozamokat, mint előfordulási valószínűségekhez kötött értékeket, a vízgazdálkodási létesítmény jellegétől függően, differenciáltan írja elő. Segédleteink készítésénél minden a priori döntést el kellett kerülnünk. Ezért fejlesztettük tovább a Magyar- országon elterjedt hidrológiai hossz-szelvények rendszerét úgy, hogy a valószínűségi eloszlásokat nomogramsze- rűen - koaxiális tengellyel - a hossz-szelvényhez kapcsoltuk. Sok esetben, az árnyaltabb jellemzés érdekében feltételes eloszlásfüggvényeket alkalmaztunk, amelyeknél a feltétel, mint további paraméter, újabb változóként szerepelt a nomogramban. A valószínűségi eloszlásfüggvény koaxiális kapcsolása lehetővé tette a nomogramok használatának pontosságát jellemző tűrési sávok görbéinek bekapcsolását is. Végeredményben a vízfolyások jellemzésére bevezetett nomogram sorozat általánosan a Qvg = f/L,PA/ formulával adható meg, ahol — QVg valamilyen vízgazdálkodási szempontból igényelt műszaki hidrológiai paraméter (többnyire vízhozam, vízállás, vagy ezekből származtatott mutató),-La vízfolyás torkolatától mért távolság,-Pa meghaladási illetve megnemhaladási valószínűség, — A a feltételes valószínűségi eloszlások esetében változóként használt feltétel (általában szintén valamilyen hidrológiai paraméter). A hossz-szelvények rendszere nem csak a vízfolyás egyes szelvényeire számított műszaki-lúdrológiai mutatók vízfolyásmenti kiterjesztésére ad gyakorlatilag igen jól használható segédeszközt, hanem a különböző állomások különböző hosszúságú, és esetenként különböző megbízhatóságú adatsorából számítható értékeinek kölcsönös ellenőrzésére és javítására is szolgál. Jelentősebb hazai vízfolyásainkon már néhány évtizede egy vagy több vízhozam-nyilvántartó állomást üzemeltetnek. Sok vízfolyásunkon azonban ilyenek nincsenek, vagy a vízállások észlelése rövid ideje folyik. Jó- náhány állomáson a vízállás-vízhozam kapcsolat meghatározása bizonytalan. A legkisebb vízfolyások esetében ezért a vízgazdálkodási gyakorlatnak szinte kivétel nélkül adathiánypótló eljárásokhoz kell fordulnia. A becslések megkönnyítésére - a hazai gyakorlatot követve — a műszaki-hidrológiai paraméterek térképi ábrázolásával szerkesztett segédleteket is mellékeltünk. Ezek a térképek már hármas célt szolgálnak. Először: biztosítják az említett adathiánypótlást. Másodszor: ezek is szolgálják a bizonytalan adatok esetleges javítását, a hibák feltárását, hiszen a vízjárást generáló időjárási elemek földrajzi hely szerinti hasonlósága elemi fizikai tény, és a befolyásoló földtani, morfológiai viszonyok is - tájegységeken belül nagyobb változékonysággal ugyan, de mégis — összefüggően alakulnak. Harmadszor: a térképek a terület általános jellemzését is szolgáltatják, összefoglalva ábrázolják a vízfolyás mentén pontonként is változó vízjárási paraméterek összességét, és jellemzik a kérdéses terület egészének lefolyási és műszaki-hidrológiai viszonyait a műszaki hidrológia paramétereivel. A számításokat összetett adatellenőrző és minősítő vizsgálatsorozat előzte meg: ellenőriztük a vízállásészlelések megbízhatóságát, a vízállás, majd a vízhozam adatok homogenitását, a lefolyás alakulását a folytonossági egyenlet (vízháztartási egyensúly) szempontjából. A műszaki hidrológiának valamennyi számítási eljárása, amint arra az előzőekben rámutattunk, egyben a megbízhatóság ellenőrzésére is ad — mintegy visszacsatolás jelleggel — tájékoztatást. A megbízhatósággal kapcsolatos tapasztalatainkat — sokszor számértékekkel is jellemezve — megjegyzések formájában segédleteinkre feljegyeztük. Ezzel arra is utalunk, hogy a vízfolyások műszaki-hidrológiai vizsgálata általában ezzel a kiadvánnyal nem lehet lezárt; vizsgálataink időnként — az összegyülekezési és lefolyási viszonyok módosulásával, az információmennyiség növekedésével, az adatsorok hosszának bővülésével, valamint újabb, hatásosabb matematikai modellek vagy számítógépi eljárások birtokában - megismétlendők. Ezt segíti elő a segédleteken feltüntetett adatsor-feldolgozási periódus. 2. AZ EGYES VÍZFOLYÁSOK JELLEMZÉSÉNEK MÓDJA A segédleteket vízrendszerenként csoportosítottuk. A mellékpatakokat a befogadóra vonatkozó rész után tárgyaljuk. A részletes tárgyalást a vízrendszer rövid ismertetése vezeti be. Ezt a leíró jellegű részt a lehető leg10
