Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
I. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei
I. AZ ALKALMAZOTT ELJÁRÁS ELVI ALAPJAI 1. A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSA MŰSZAKI-HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSÉNEK ALAPELVEI A vízügyi tevékenység ellátásához — többek között — szükséges a természeti adottságoknak, a gazdasági-társadalmi igényeknek, valamint a vízgazdálkodási technológiák korszerű módszereinek ismerete. A természeti adottságok vizekre vonatkozó feltárásának eredménye a kötetünkben bemutatott segédletsorozat. Vizeink mai helyzetét ma már nemcsak az embertől független földrajzi tényezők és geofizikai folyamatok alakítják, hanem sok helyen, fokozódó mértékben az emberi tevékenység is. Az embernek a vízjárásra gyakorolt hatása az ember történelmével együtt kezdődött, de ez az összetett hatás néhány területen az utóbbi években döntő jelentőségűvé vált, az emberi hatások folyamatai felgyorsultak. Ezért külön szándékoztunk jellemezni az ún. kvázi-természetes, a mai, és a prognosztizált vízjárást. Kvázi- természetes állapoton közelítően azt az állapotot értjük, ami a vízrendezések utáni, de még a nagyobb arányú vízhasználatok előtti időt jellemzi. A Dráva vízrendszerében a legtöbb vízjárási elem megfigyelt idősora az emberi tevékenység hatásait is magában foglalja. Mindössze a havi és a dekád középvízhozamok számításánál végeztünk olyan korrekciót, amellyel az „eredeti” (kvázi-természetes) állapot jellemzését biztosítottuk. Többi számításunk — hacsak külön nem utalunk az ellenkezőjére — a mai állapotra vonatkozik. A műszaki-hidrológiai mutatókat úgy választottuk meg és úgy csoportosítottuk, hogy azok közvetlen alapot adhassanak meglévő vízügyi létesítményeink kapacitásának értékeléséhez is. A kötet anyaga tehát nem csak általános hidrológiai jellegű, hanem a vizsgált vízrajzi egységeknek a különböző vízgazdálkodási igények szerinti műszaki-hidrológiai jellemzését adja. Kötetünk nem annyira a kisebb jelentőségű helyi, mint inkább a regionális döntéseket szolgálja, de segédleteinket úgy állítottuk össze, hogy a konkrét feladatok megoldásához szükséges műszaki tervezéshez is nyújtsanak támpontot. A műszaki tervezés további fázisai, a beruházási programok tanulmányai a közölt adatokat, segédleteket természetesen csak kiindulási alapként használhatják, a tényleges műszaki tervezés pedig már nem nélkülözheti a helyszíni vizsgálatokkal, például vízgyűjtő-feltárással végzett részletes műszaki-hidrológiai elemzést. A vízgazdálkodási tevékenység alapvető feladata a véletlen folyamat szerint alakuló vízjárás és az ember megszabta társadalmi igények összhangjának a megteremtése. A vízjárás véletlen folyamatát kell tehát jellemeznünk, amelyhez - a vízrajzi észlelési rendszer fejlődésének megfelelően - hosszabb-rövidebb vízrajzi megfigyelési idősorok állnak rendelkezésünkre. Ezen idősorok matematikai-statisztikai feldolgozásával kell a valószínűségi változóként kezelt vízjárási, Illetve műszaki-hidrológiai paraméterek valószínűségi eloszlás-függvényeit megadni. A számítások során a műszaki célok mellett figyelembe vesszük a vízfolyás természetföldrajzi jellegét és a rendelkezésünkre álló adatsor hosszát. Az egységesen felépített számítógépi program alapján a számítógép adatbázisán tárolt vízrajzi adatokkal bármely vízrajzi észlelőállomásunkra az adott valószínűségű paraméterek megadhatók, sőt megadhatók a statisztikai becslés megbízhatóságát jellemző paraméterek és az adatsor homogenitását megítélő döntések alapszámai, az alkalmazott eloszlástípus illeszkedésének jellemzése és a becslés adott megbízhatóságú tűrési sávja is. Végeredményben tehát segédleteink összeállításánál döntő szempontként érvényesült a vízjárás stochasztikus jellege. A jellemzésnél az 1983-ban legkorszerűbbnek tartott matematikai modelleket és számítástechnikát, valamint interpretálási módokat alkalmaztuk. A végzett vizsgálatok a vízfolyások vízrajzi állomásaira vonatkoznak. A vízfolyások vízgazdálkodási problémái természetesen nem szorítkoznak a mérceszelvények pontjaira. A statisztikai számítások eredményeit a vízgazdálkodás által érintett, vagy a későbbiek folyamán érdekessé váló valamennyi szelvényre, tehát az egész vízfolyásra ki kell terjeszteni. A kiterjesztés eszköze a hidrológiai hossz-szelvények rendszerének továbbfejlesztése volt. Az eredeti hidrológiai hossz-szelvények rögzített hidrológiai paramétereket, többnyire valamilyen vízhozam adatot mutattak be a vízfolyás torkolatától mért távolság függvényében. A korábbi gyakorlat szerint ezek az értékek „átlagos” jelzőkkel jellemzett „NQ” nagyvízhozamok, ,,KÖQ” középvízhozamok és „KQ” kisvízhozamok voltak. A statisztika vízgazdálkodási alkalmazásának bevezetéseként a II. Keretterv köteteiben az árvízviszonyok 9
