Magyarország hidrológiai atlasza III. sorozat, Vízjárási adatok - 3. Folyóink jégviszonyai (Budapest, 1959)

A magyarországi vizek jégviszonyainak összefoglaló jellemzése

A jég felszakadása a Dunán a hóolvadástől keletkezett árhulláin hatására rendszerint felülről lefelé indul meg és ezt as általános szabályt csupán helyenként változtathatják meg a kedvezőtlen mederviszonyok, ill. esetenként az időjárás alakulása. így előfordul, hogy a Drávatorok alatti dunaszakass hamarább tisztul meg a jégtől, mint a felette levő. A magyar Kőzépdunán a jéglevonulás igen kedvezőtlen körülmények között történik, mivel a 400 km hosszú szakaszon nincs számottevő mellékfolyó, amelynek árhulláma segitené a jéglevonulást, a kedvezőtlen mederviszonyok pedig hozzájárulnak a jégdugók keletkezéséhez. A Tiszán az egymáshoz aránylag közel betorkoló bővizű mellékfolyók tavaszi árhulláma egyszerre több ponton szakitja fel és inditjá el a jeget, ritkán képződnek jégtorlaszok.

Avégből, hogy bizonyos tájékozódást szerezhessünk a jégmegjelenés várható időpontjáról, a Dunán Budapestre, a Tiszán pedig Szegedre vonatkozóan meghatároztuk az un. fagyási időtartamot és hőfokot. Az előbbin az első negativ középhőmérsékletü naptól a Jég megjelenéséig terjedő időtartamot értjük napokban kifejezve, a második nem egyéb, mint annak az időszaknak a kö- zéphőmérséklete. Feldolgozásunk eredménye szerint a Duna Budapestnél 70 év átlagában a fagyási időtartam 4,9 nap és a fagyási hőfok -3,1 C°. A Tiszán Szegednél 60 év átlagában a fagyási időtartam 4,1 nap, mig a fagyási hőfok -2,7 C°. Ezek az értékek Jó összhangban vannak a jégviszonyok általános jellemzésében mondottakkal. /Megjegyzendő, hogy a jégmegjelenések előrejelzésére nem alkalmasak ezek az adatok, mert pl. a fagyási időtartam a Dunán 1-9, a Tiszán pedig 1-14 nap között, és a fagyási hőfok a Dunán -1,0 és -7,1 C°, a Tiszán pedig -0,4 és -9,4 C° között ingadozott./

Mivel a beállásban - az időjárás mellett - mechanikai okok is közrejátszanak, vele kapcsolatban nem szoktak hasonló értékeket számítani.

A Balaton jégviszonyai természetesen eltérőek a folyók jégviszonyaitól, azonban különböznek a külföldi, nagyobb mélységű tavakon észlelt jelenségektől is. A rendkívül sekély tó hőmérsékleti és jégviszonyait nagymértékben befolyásolják a szélviszonyok. Ha csendes időben jön az erős lehűlés, a viz tulhülő felületén azonnal vékony jéghártya keletkezik, amely a továbbiakban szigetelőként hat és igy a jég lassan hizik és gyenge marad. Szeles időben a hullámzás következtében a lehűlés folyamán a tő csaknem egész vízkészletének hőmérséklete majdnem fagypontra süllyed, a jég gyorsan megerősödik és hamar jelentős vastagságot érhet el. Erős lehűlésnél a tó 3-4 nap alatt teljesen beáll.

Gyakoribb a tó nyugtalan befagyása, amikor a szél a képződő jégtakarót feltöri, a partok felé hajtja, ahol a darabok összetör- lódnak és összefagyhatnak. A tavon az északi szél iránya az uralkodó, ezért a déli partok mentén gyakoribb a jégtorlődás.

57 -